Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Buda Ferenc: Manysi népmesék (Moszhum hótalpcsapása; Találós kérdések; Az árva leányka; A harkály s a vékonyra köszörült tű; Kedves kicsi Mosne)
Fogja az ember a menyhal fövetlen beleit, a menyhal fövetlen farkát, s elvonszolódik a lányához. Lánya házához közeledvén fülelni kezd: nem hallik-é a hangja. Kicsikét benyitja az ajtót s megkérdi:- Leánykám, élsz-e? A házból alig hallik ki a szó:- Élni élek, de egy bánatra ítéltetett, búra kárhoztatott emberrel vajon történ- het-é valami? Az ember meg a meny hal fövetlen farkát-beleit az ajtórésen át belökte neki s így szólt:- Hoztam neked ennivalót, hát egyél! Odamegy a lány, rágná a menyhal fövetlen farkát-beleit, ám azok olyan fagyot- tak voltak, hogy a foga lepattant róluk. Apja meg elindult visszafelé, semmi kedve nem volt a lányánál vesztegelni. Közben leszállt az éjszaka, s a házikó úgy kihűlt-meghidegedett, akkora fagy kerekedett, hogy a ház sarkai hasadoztak a fagytól. A lányka meg ócska kis bundájába burkolózva bekuporodott a legtávolabbi sarokba. De mindhiába bújik oda mélyen, hogyan is bírna fölmelegedni! Csak vacog, csak didereg hát magában. Egyszer csak ezt hallja kintről:- Kisunokám, nyiss ajtót, vendégül jöttem hozzád, termetem hüvelyknyi hosz- szú, lábam suhángnyi hosszú! A lány alig bír neki kiáltva visszafelelni:- Van is énnekem mivel megkínáljalak! Egymagám lakom itt, s menyhal fövetlen farkát, fövetlen beleit majszolgatom! Ám az csak körmöli-kaparja az ajtót, s egyszer csak hallani: bejutott a házba. E pillanatban a lány vékonyka tűvé változott, s bepottyant a szemét közé. A jövevény meg a házban rátalált a menyhal fövetlen beleire, fövetlen farkára, hallani, mint rágja, csak úgy csikorognak a fogai. Azokat felfalván nekilát, hogy végigtapogassa a ház elülső szögletét. De bármint is tapogat, a vékonyka tűvé változott leányra nem bír ráakadni. Megszólal:- Te a menyhal fövetlen beleit, fövetlen farkát eszed, azon élsz, vajon milyen lehet a te húsod, milyen lehet a zsírod! Tapogatózott, tapogatózott, de semmit nem talált, így hát kioldalgott a házból. A lány alig bírta kivárni a reggelt. Egyszer hallja ám: jön az apja megint. Belöki a házba a menyhal fövetlen beleit, fövetlen farkát, de még csak nem is kérdez tőle semmit, elindul visszafelé. Ismét leszáll az éjszaka, a lány összekuporodva a ház szögletébe bújik, se holt, se eleven, úgy üldögél ottan: vajon mikor, de mikor toppan be hozzá újból az a szörnyeteg! Csakhamar ismét nesz hallik az ajtón kívülről: valaki megjött, lerázza magáról a havat, majd odamegy az ajtóhoz s kérdezi:- Beengedsz-é engem a házba? A leány így válaszol:- Nem tudlak megkínálni semmivel, nincs miért beengedjelek, magam is menyhal fövetlen belein, fövetlen farkán tengődöm. Azt mondja erre amaz:- Se ételt, se ruhát nem kérek tőled, nyisd ki hát az ajtót. 33
