Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Füzi László: A szemtanú (Emlékezés Ryszard Kapuścińskira)
2000 júniusában a Tygodnik Powszechny című lap ítélkezés a XX. század fölött címmel egy „valóságosan" is lezajlott bírósági eljárás jegyzőkönyvét közölte, ebben vádlók és védők érveltek a XX. század ellen és mellett, szabályos vádbeszédekre és védőbeszédekre került sor, szembesítésekre, meghallgatásokra, ezeket követően pedig a bíróság ítéletet hirdetett a XX. századról. (A jegyzőkönyv magyarul a Forrás 2005. júniusi számában jelent meg Szenyán Erzsébet fordításában, az említett számban mindenki elolvashatja az ítélet szövegét.) A perben Kapuscinski a vád tanújaként szólalt fel, ebben a minőségében megismételte mindazt, amit gondolkodásában nyersanyagként, tapasztalatként a XX. századról felhalmozott. A minőségi különbséget az előző századokkal szemben a század léptékében látta. „A jelenségek méretében rejlik az alapvető különbség- mondta. - Az emberiség létszáma a XIX. század elején alig félmilliárdra rúgott. A világ akkor is igazságtalan volt, de más volt a mérték. Ma a hatalmas tömeg döbbenti meg az embert, az a tény, hogy milliárdnyi embert lehetetlenség beoltani a rájuk leselkedő borzalmas betegségek ellen. Nincsenek ilyen technikai eszközeink. Sohasem kerültünk még szembe hasonló méretű jelenségekkel, amelyek nemcsak az igazságos elosztás lehetőségét, de a képzelőerőnket is meghaladják." Talán mondanom sem kell, hogy a jeles szerző ekkor is a maga tapasztalatait általánosította, a huszadik század szinte minden jelenségében megmutatkozó tömegesedést. Az eljárásban ugyancsak a vád tanújaként szólalt meg Andrzej Wajda, aki egy pillanatra kilépett szerepéből, s azt mondta, hogy ha a mellette ülő Kapuscinski a munkásságával képes volt behatóan diagnosztizálni a század betegségeit, akkor a század mégsem volt eltékozolt időszak. Később pedig azok között említette Ryszard Kapuscinskit, akik „nemcsak megérteni próbálták a világot, hanem szembe is szálltak vele". Ha igaz Andrzej Wajda megállapítása, akkor Ryszard Kapuscinski ezzel a világgal való szembefordulással adott új értelmet az írásnak, s így, ezzel a feladatvállalással találta meg az írás rá jellemző módját. Hiába neveztem a század egyik legfontosabb szemtanújának, ahogy Wajda is annak tartotta, a világgal való szembefordulással a tanú szerepén is túllépett... S tulajdonképpen ezzel a túllépéssel teljesítette ki önmaga szerepét, ami több volt, mint a világ különböző pontjainak külön-külön való, vagy egyetlen pillanatban történő bemutatása. Kapuscinski határozott társadalmi magatartást képviselt, ennek lényege, minden huszadik századi léptékváltás ellenére éppen az volt, hogy a szegényeket-kiszolgáltatottakat nem szabad tömegként szemlélni. Ha tömegként nézzük az elpusztítottakat vagy a szükséget szenvedőket, elszemélytelenítjük őket, és a fájdalmaiktól is eltávolítjuk magunkat - mondta ezerszer. Ám ez csak a jelenségkör egyik oldala, hiszen azt sem tudta elfogadni- akkor, ha ez valóban az emberen múlott -, ha valaki belehúzódott a tömegbe: „A tömegkultúra emberének gondolkodása másfajta gondolkodás. Az ilyen gondolkodás és az értelmiségi gondolkodása között nem fokozatbeli, hanem minőségi különbség van. Ezek itt különféle kódokkal telenyomtatott agyak. Itt nem lehet alkalmazni a magasabb-alacso- nyabb megkülönböztetést, mert itt másságról van szó, a mentális struktúra másságáról. A tömegkultúra emberének gondolkodását a következők jellemzik: a) a világ iránti érdeklődésnek, a megismerés vágyának hiánya; b) közöny, passzivitás, érzelmi bóbiskolás; c) ha van is valamilyen gondolkodás, az lassú, tempótlan, földhözragadt; d) a sztereotípiákba, mítoszokba, ostobaságokba vetett vakhit, ezek revideálásának, elvetésének képtelensége; 26
