Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)
sége és sokasága, a kultúraközi kapcsolatokból fejlődő hibriditás volt az, ami a diffuzionistákat lelkesítette. A Másokat nem egységes és egyforma közösségnek tekintették, hanem összetett, sokszínű, többnyelvű tömegnek, amelynek egyes csoportjai külön-külön élnek, saját isteneik vannak, saját útjukat járják. Hogyha az evolucionisták, mint említettem, globalisták voltak, akkor a diffuzionisták antiglobalisták voltak, nem abban az értelemben, hogy harcoltak a globalizmus ellen, hanem azért, mert szerintük a világot, akárcsak egy perzsaszőnyeget, mesteri és hihetetlenül gazdag változatosság jellemzi. A két iskola képviselőit, jóllehet állandóan vitatkoztak és vitatkoznak ma is, a legnagyobb mértékben őszinte és pozitív szándékok vezérlik, azt kutatják ugyanis, hogy miként lehetne a legjobban megismerni és megérteni a Másokat, leírni, közelebb hozni őket hozzánk. Az antropológusok egy része (akiket később funkcionalistáknak neveztek el), azért, hogy a Másokat, a másfajta embereket mintegy ideálisan tiszta, külső hatásoktól mentes állapotban ismerhessék meg, bolygónk legtávolabbi pontjaira indítanak expedíciókat, leggyakrabban a Csendes-óceán távoli kis szigeteire vagy Afrika nehezen megközelíthető tájaira, ahol a Mások közösségeinek működését a maguk természetes kulturális közegében tanulmányozhatják, rögzíthetik. Az expedíciók eredményeként számos, gyakran kiemelkedő irodalmi és ismeretelméleti értékeket felmutató mű születik, amelyek révén az európai ember bepillantást nyer általa korábban nem ismert kultúrák sokaságába, azok gazdagságába, logikai és funkcionális összetartó erejébe. Az olyan szerzők, mint Rivers, Radcliffe-Brown vagy Evans-Pitchard bebizonyítják, hogy a Mások kultúrája ugyanolyan értékes és fontos, mint az európai kultúra, éppen csak másmilyen. Egy lépéssel (de mennyire fontos lépéssel!) előbbre lép a lengyel antropológus, Bronislaw Malinowski, aki az úgynevezett helyszíni kutatásokat a Mások megismerésének elengedhetetlen feltételévé teszi. Nem elég elmenni a másfajta emberekhez, az kell, hogy köztük vagy velük is éljünk. Elindul hát a Trobriand- szigetekre, s ott, az egyik sziget falujának közepén sátrat ver. Malinowski csodálkozva döbben rá, hogy a szigetvilágban évtizedek óta élő fehérek nemcsak a helyi falvaktól távol laknak, de mindaz, amit az ottani lakosságról mondanak, nem más, mint értelmetlenségek, hamis és abszurd sztereotípiák özöne. Vagyis, a trópusokon élő fehérek a legrosszabb és leghiteltelenebb módon tudósítanak az ottani népcsoportokról és kultúrákról. Az ott élők kölcsönösen kerülik egymást, mert találkozni a Másokkal egyáltalán nem olyan egyszerű és automatikus dolog, akarat és erőfeszítés kell hozzá, amelyet nem mindenki és nem mindig hajlandó felvállalni. A helyszíni kutatások nemcsak az antropológusok számára ajánlatosak, a riporteri munkának is alapvető feltételét jelentik. Ilyen értelemben Malinowskit az ettől kezdve mindenütt fejlődésnek induló antropológiai riport megalkotójának is tarthatjuk. A helyszíni kutatások nyomán keletkezett írások nagy hatást gyakoroltak az európaiak Másokkal kapcsolatos gondolkodására. Bebizonyították ugyanis, hogy azok a Mások nem kiszámíthatatlan és lusta őslények hordái, hanem nagyon is fejlett, bonyolult, finoman árnyalt struktúrájú és hierarchiájú kultúrákban élő 10
