Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)
3 - a felvilágosodás és humanizmus kora. Ekkor nyitunk először a Mások felé, próbáljuk őket megérteni, emberi kapcsolatot létesíteni velük, fejleszteni nemcsak az árucserét, hanem a kulturális és szellemi értékek cseréjét is. 4 - a felvilágosodással veszi kezdetét egy új, máig tartó korszak, amelyet újabb három fordulat, áttörés jellemez: a) az antropológusok áttörése b) Lévinas áttörése c) a multikulturalizmus áttörése. Elemzésünk szempontjából a felvilágosodás kora a leglényegesebb. Ez zárja le Európának a Másokhoz fűződő viszonyában a „vadember" korszakot, s nyitja meg a modern kort. Új nyelv, új szóhasználat jelenik meg. Az enciklopédisták a világméretű, univerzális tudomány ideáját hirdetik, Goethe világirodalom létrejöttéről álmodik, olyan fogalmak jelennek meg, mint „világkormány" vagy „világpolgár". És a „vadember" kifejezés is, noha változatlanul használják, kiegészül a „jó" jelzővel, s lesz belőle „jó vadember". Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem folytatódott a rabszolga-kereskedelem, a gyarmati kizsákmányolás, az európaiak gondolkodásában és moráljában azonban kezdett valami megváltozni, már látszatokat kellett teremteni - a „gyarmatosítás" helyett inkább azt mondták, „civilizációs küldetés", „térítés", „a szegény és elmaradott népek megsegítése". A kulturális változásnak ebben a korszakában, amikor a szűk látókörű eurocentrizmust univerzálisabb, az egész világot átfogó vízió kezdi felváltani, megszületik a társadalomtudományok új ága: az antropológia, vagyis az embertan. Az antropológia a Mások felé fordul, kizárólag velük foglalkozik. Úgy akarja megérteni a Másokat, hogy igyekszik őket megismerni, különbözőségüket, másságukat úgy veszi tudomásul, mint az emberi nem alapvető tulajdonságait. Az antropológusok között idővel két iskola keletkezik és fejlődik: az evolucionistáké és a diffuzionistáké. Ez a felosztás egyébként, különféle alakban és formában, valamint különböző elnevezésekkel, a mai napig létezik, hírt is ad magáról olyankor, amikor a két iskola között újabb vitákra kerül sor. Az evolucionisták az egész emberiség megállíthatatlan fejlődésében hisznek, úgy vélik, hogy minden emberi közösség fejlődése a legalacsonyabbtól, a „primitívtől" a legmagasabb, a civilizált társadalom felé vezet, vagyis hogy mi, a világon élő emberek mindany- nyian a fejlődésnek ugyanazt az útját járjuk, és csupán idő kérdése, hogy azok, akik hátul vannak, utolérjék az elöl haladókat. Az evolucionisták, és ez legalább olyan fontos, hittek az emberi nem pszichikai egységében, amit is a világ különféle társadalmaiban általuk felfedezett és megállapított kulturális hasonlóságokkal bizonyítottak. Vagyis, az evolucionisták optimisták voltak, hittek az emberiség családjának összetartozásában, egységében, világpolgárok voltak, és mindenki Mást is annak tartottak, mai fogalommal élve globalistáknak nevezhetjük őket. A diffuzionistáknak ezzel szemben az volt az álláspontjuk, hogy bolygónkon számos különféle civilizáció és kultúra létezett és létezik, amelyek helytől és időtől függően kapcsolatba kerülnek egymással, áthatják egymást, fúzió, egybeolvadás és kölcsönös átvétel zajlik közöttük, folytonos, dinamikus kommunikációt, alkotó párbeszédet, élénk és sokszínű cserét folytatnak. A kultúrák különböző9
