Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)

nem ismert népeket és kultúrákat fedezzenek fel. A Másokkal szemben táplált félelem helyét egyre inkább a kíváncsiság, a Mások közelebbi megismeré­sének vágya foglalja el. Ehhez társul a riport és mindenféle más, utazáshoz kapcsolódó irodalom hihetetlen fejlődése, hogy csak olyan, ma már klasszi­kusnak számító alkotásokat említsek, mint amilyen például Richard Pococke A Description of the East című műve, vagy James Cook és Mungo Park írásai, mindenekelőtt pedig Prévost Histoire générale des voyages című, a világ legkü­lönfélébb tájairól szóló beszámolókat tartalmazó gyűjteménye. Prévost kor­társa, a nagy német természettudós és filozófus, Albrecht von Haller a XVIII. század közepén ezeket írja: Semmi sem képes úgy eloszlatni az előítéleteket, mint az, ha sok, különféle szokású, törvényű és nézetű népet ismerünk meg - az a sokféleség, amely csekély erőfeszítés árán megtanít bennünket arra, hogy elvessük azt, amiben az emberek különböznek, s a termé­szet hangjának tartsuk azt, amiben minden nép azonos: mert hiszen a természet elsődleges törvényei minden népnél ugyanazok. Senkit se sértsünk meg, adjuk meg mindenkinek azt, ami megilleti... Haller nézeteit ekkoriban sok gondolkodó, író és utazó osztja, akik nagymér­tékben meghatározzák koruk humanitárius, szentimentális jellegét. Közéjük tartozik a nagy francia történész, filozófus, Guillaume Raynal enciklopédista, aki lángoló lelkesedéssel ítélte el a rabszolgaságot és a gyarmati kizsákmányolást. Először rajzolódik ki ilyen kifejező és humanista módon a Másmilyennek mint egyedi és megismételhetetlen lénynek az alakja. Nagy lépés ez a kiszámíthatatlan vadember sematikus képétől a másfajta kultúrát vagy fajt képviselő, egyéni jegye­ket hordozó személyiségig. Valóságos forradalom zajlik le az európai gondolko­dásban, amely az ocsmány barbár képétől lassan eljut addig a valakiig, akinek emberi vonásai vannak, aki az emberiség családjába tartozik. Ilyen nagyságrendben és ilyen intenzitással először válnak a Mások az európai kultúra belső problémájává, mindegyikünk erkölcsi kérdésévé. II. Az európai ember és a Mások viszonyát - nagyon lerövidítve és leegyszerűsít­ve — néhány korszakra oszthatjuk: 1 — a kereskedők és követek kora, amikor az emberek útközben lépnek kapcso­latba a Másokkal, vagy a kereskedelmi útvonalakon, vagy olyankor, ha egy kora­beli nagyhatalmú úr követségbe küld valakit egy másik országba. Ez a korszak többé-kevésbé a XV. századig tart. 2 — a nagy földrajzi felfedezések kora. (A harmadik világ patriótái felkapják a fejüket erre a meghatározásra. Mi az, hogy felfedezték Amerikát vagy Ázsiát? Mi ezekről a földrészekről a történelem kezdete óta tudtunk. Mi mindig is ott lak­tunk!) Ez a kor a hódítások, gyilkolások és rablások kora, a legsötétebb időszak az európai ember és a Mások kapcsolatában. Néhány évszázadig tart. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom