Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bereznai Zsuzsanna: Jézus dicsértessék! (Bárth János: Jézus dicsér-tessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai)
Bálint Sándor a kezdetektől fontos szerepet játszott, aki elsősorban egy néprajzi kistáj, „a szögedi nemzet" vallásosságát kutatta. O volt a magyar katolikus néphagyomány legelső világhírű kutatója. Ugyancsak az első kutatók között említhetjük Schwartz Elemért, aki Vallási néprajz (1928) címen írt tanulmányt az Ethnogaphia hasábjain. Radó Polikárp A vallási néprajz alapvetése (1983) című munkája a Vigília katolikus folyóiratban látott napvilágot. Szinte szenzációszámba menő meglepetés volt Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék (1974) című könyve, melyben a szerző saját gyűjtésű archaikus apokrif imádságokat is közölt - s ezzel egyben felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy ezek a vallásos népi szövegek még felkutathatok a magyarság körében. Kutatómunkája nyomán a katolikus néphagyományok gyűjtése országos mozgalommá vált. A zsidó folklór nemzetközileg is ismert és elismert kutatója Scheiber Sándor budapesti főrabbi volt, akinek munkássága jelentősen hozzájárult a középkori zsidó művelődéstörténet feltárásához. A protestáns vallási néphagyományok kutatásának első jelentős képviselője Illyés Endre, akinek legismertebb munkája A magyar református fóldmívelő nép lelki élete, különös tekintettel vallásos világára (1931). Ugyancsak fontos mérföldkő volt a további kutatásokban az 1983. esztendő, amikor a Református Zsinati Székházban tartott vallási néprajzi szekcióülésen - dr. Bartha Tibor püspök és dr. Makkai László kezdeményezésére - a Doktorok Kollégiuma keretén belül kapott új lendületet a munka. Ma már túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az utóbbi huszonöt évben a magyar vallási néprajzi kutatás felzárkózott a korábban lépéselőnnyel rendelkező nyugat-európai és amerikai kutatáshoz. Szinte nincs a hazai és határon túli magyar vallási népéletnek olyan jelentős területe, mely ismeretlen lenne napjaink tudományos kutatói számára. Érdekes módon, a tematikus gazdagság ellenére, egy bizonyos témakör feldolgozására csak néhány kutató vállalkozott eddig. Kevés olyan önálló munka látott eddig napvilágot, mely egyetlen település lakosságának vallási népéletét dolgozza fel, a hétköznapokat és az ünnepeket, azaz az élet minden területét felölelve. Kardos László Egyház és vallásos élet egy mai faluban (1969) című könyvében először jelent meg ez a téma önálló kötet formájában, mely elsősorban a szociológia eszközeivel ad bepillantást egy olyan település (Bakonycsemye) életébe, ahol az evangélikus egyháznak és a szabadegyházi közösségeknek (korábbi, elavult kifejezéssel élve szektáknak) is jelentős szerepe volt. Bartha Elek A hitélet néprajzi vizsgálata egy zempléni faluban (1980) című kötete úttörő jelentőségű volt az akkori magyar vallási néprajzi szakirodalomban. Egy görög katolikus vallású kis falu, Komlóska vallásos népéletének komplex módszerű feldolgozása. A határon túli magyarság köréből pedig Madar Ilona A Sóvidék vallásosságáról (1998) címen megjelent könyvét említhetjük, mely egy székelyföldi kistáj - a Sóvárad, Szováta, Parajd, Alsó- és Felsősófalva, Korond és Atyha által alkotott vidék - református többségű magyar népével foglalkozik. Bárth János Jézus dicsértessék! (2006) című könyve jelzi e témakör kutatásának következő fontos állomását, a székelyvarsági római katolikusság vallási népéletéről. Bárth János az 1999-2006 közötti időszakban több mint öt hetet töltött el az ottani néprajzi terepmunkával és levéltári forrásfeltárással. Maga is részt vett a falu életében: az ünnepeken és a hétköznapokban egyaránt. A helyi - a varsági, oroszhegyi, zetelaki, köröndi - plébániákon kívül varsági történeti adatokra bukkant a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban is. De a „végeredmény" bemutatása előtt tekintsünk vissza a kutatás legelső lépéseire is! Bárth János először 1990-ben, egy hivatalos tanulmányúton figyelt fel a székelyvarsági hegyi tanyákra. A tudós fantázia, a megismerés vágya nem hagyta nyugton. O, aki akkor már évtizedek óta kutatta a magyar nép településtörténetét - azon belül kiemelten az alföldi tanyákat -, kíváncsi lett. Milyenek lehetnek azok a hegyi tanyák? Hamarosan megszületett a kutatómunka ötlete, s a kutatási tervet is kidolgozta. így azután 1991-1998 között egy Bács-Kiskun megyei néprajzkutatókból és néhány helybeli kutatóból alakult csoport végzett néprajzi gyűjtőmunkát Varságon. Ennek a többéves munkának az eredményeképpen jelent meg 1998-ban a Havasalja havasa. Tanulmányok a székelyvarsági hegyi tanyák népéről című könyv, s ezáltal le is zárult a varsági közös néprajzi kutatás. 98
