Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bereznai Zsuzsanna: Jézus dicsértessék! (Bárth János: Jézus dicsér-tessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai)
A Havasalja havasa írásai a település népéletének egy-egy jellegzetességére hívták fel a figyelmet. Bárth János a hegyi tanyákról, Romsics Imre a népi táplálkozásról, Mészáros Ágnes a népi gyógyászatról, Sz. Tifán Magdolna a helynevekről, Dávid Mária a népi életutakról, Veres Péter és Zepeczaner Jenő pedig a vízimalmokról írt tanulmányt. Váczi Mária varsági gyűjtőmunkája eredményeit a Székelyvarsági játékvilág című önálló kötetben publikálta 2002-ben. A Havasalja havasa kötetben szerepelt Bárth János A varsági hegyi tanyák múltja és településrendje című tanulmánya, melyben történeti és néprajzi módszerrel mutatja be a magyar agrártörténeti és néprajzi szakirodalomban addig jórészt ismeretlen székelyföldi magyar hegyi tanyát. Ez a tanulmány később átdolgozva és egy társadalomnéprajzi fejezettel kiegészítve 2001-ben már önálló kötetként jelent meg Varság, a székely tanyaközség címen. Bárth János tehát nem tagadta meg önmagát: tágabb szülőföldje, a Duna-Tisza közének alföldi tájain végzett tanyakutatásai után a székely hegyi tanyát fedezte fel a tudomány számára. De az sem véletlen, hogy a varsági településnéprajzi és életmódtörténeti kutatást a népi vallásosság feltárása követte. Hosszú szakmai utat járt be Bárth János Az illancsi tanyák népének hajósi búcsújárása (1980) című, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának évkönyvében megjelent tanulmányától, azaz szűkebb hazája népének egy saját maga által is átélt vallási szokásának feldolgozásától a varsági magyar katolikusság életéről szóló, monografikus igényű kötetig. Az illancsi tanyák búcsújáró hagyományáról írt munkája a kutatók által máig is gyakran forgatott módszertani példa, s a maga idején pedig figyelemfelkeltő vállalkozás volt. Ezt a munkát számos kisebb és összetett vallási néprajzi témakör feldolgozása követte. A magyar néprajztudomány második nagy szaktudományos összefoglaló alapvetéseként számon tartott Magyar Néprajz sorozat VII. kötetében (1990) A katolikus magyarság vallásos életének néprajza című tanulmánya jelent meg. A vigasztaló Napbaöltözött Asszony (2000) a csíksomlyói búcsújárás történeti-néprajzi vizsgálatához kapcsolódik. Ugyancsak jelentős tanulmányai születtek e témakörben a jugoszláviai magyarság búcsújáró hagyományairól, a székelyudvarhelyi határkerülő körmenetekről, az oroszhegyi Szent László- hagyományról, a dusnoki ráchorvátok Mária-forrásáról. Tehát a magyar katolikus népi vallásosság alapos szakmai körüljárása után került sor erre az ugyancsak mintaértékű munkára: a székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási életét feltáró könyv megírására. Varság, a havasi székely tanyaközség a Görgényi-hegység déli nyúlványain fekszik, Székelyudvarhely közelében. A szerző már a bevezető sorokban fontosnak tartja kiemelni, hogy ennek a községnek a története lényegesen különbözik a székelyföldi helységek többségének történetétől. Ugyanis Varság nem középkori faluként jött létre, hanem Oroszhegy község havasainak szórványtelepeiből szerveződött önálló tanyaközséggé 1907-ben. Tehát a legtöbb varsági család oroszhegyi származású. Orbán Balázs A Székelyföld leírása (1868) című honismertető művében Oroszhegyről is részletesen ír: „Ha az utas Udvarhelyről Parajd felé menő utón haladva reggelenként a tájt borító ködből gyakran egy égből lezengeni tetsző nagy harang zúgását hallja, kétkedve tekint szét, hogy hogyan jöhet a magasból e hangok légürt eltöltő harmóniája? csudát vél, égnek a földdel való beszélgetését hiszi, s midőn a regg ködét a szellő fuvalma szétlebbenti, meg van fejtve talánya, mert ott fenn több ezer láb magas bérez ormán büszkén fekvő falut Oroszhegyet pillantja meg, melynek magasan fejérlő tornyából zengnek le e hangok. Ki lehet az az ember, ki oda, e havas viharos tetejére falut mert építeni, ki a sasok lakta regiokba embernek rakott tanyát, fellegekkel szomszédos magasságban?" Orbán Balázs leírásában kitér az oroszhegyi havasi szállásokra is: „Az e havas közötti irtásokat Szállásnak nevezik, itt van mindenkinek a havasi lakása, pajtája, itt él a falu népe nyaranta, itt legelteti a nyájait, itt csinálja téli széna készletét, mert e nép főként marhatenyésztéssel foglalkozik, határtalan havasán legelnek szabadon, még télen is, azok az oroszhegyi fürge lovak..." 99
