Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bence Erika: Alkotás háború idején (Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára. James Bond Bácskában)
szelőé. A James Bond-történet azonban mindvégig megmarad háttérnek, olyan kontextusnak, amelyben a másik, az alkotói én-történeteket a műalkotás reflexív tartalmaival vegyítő narrátor története jobban látható/értelmezhető. A két történetet egymásra vetítő, diszkurzív viszonyba állító legfontosabb jelentések a tengerszimbólum, valamint a háború és az alkotás egyidejűségének problematikája. A tenger, amelybe James Bond fejest ugrik a regény elején (s a továbbiakban is többször) az élet megélhetőségének a háborútól elvont változatát jelenti/jelenthetné. Lovas Ildikó számára is, akinek a tenger-toposzt kiemelő, azt központivá szervesítő regénye ugyancsak „fejesugrás": elmerülő megmártózás a vajdasági magyar irodalomban, amelynek íróit- egy ideig legalábbis azt hitték (hittük?) - „az különbözteti meg a magyarországiaktól, hogy az előbbieknek van tengerük" (52.). A tengerparton időző szuperügynök virtuális életrajza kivezet - nem jelentéktelen mozzanat, hogy a „bérces Balkán" háborúkat izzó világából- a tengerre, amelynek látszatismerőssége, -otthonossága azt az illúziót keltette - írókban leginkább -, miszerint háború nélkül is lehet élni és alkotni. Ezt az illúziót („kicsi tengeredet) tükrözik vissza, közvetítik a családi fotók, képeslapok és szentis emlékképek („...anyám és apám áll a teraszon hajnali órán, nézik a napfelkeltét.", 62.), s ezt jelöli a vajdasági magyar irodalom hamis öntudatát kifejező: „a tengerhez kapcsolódó mondat" (60.). Amely lassan vált szégyenné. Vagyis „eleinte hihetetlen volt" (60.). Még előbb pedig suttogással rejtett titok: hogy Abbáziáról „azért látszik, ki építette" (61.). Az illúzió kendőzetlen szégyenné - azon megsemmisítő felismeréssé, miszerint a tenger-jelentés egyúttal háborús térjelentés is, fegvencsziget-jelentés (Goli Ótok), bosszú- és megtorlás-történetek színtere, hazugság és öncsalás -, akkor vált, amikor „a Horvát Nemzeti Gárda körülzárta a jugoszláv Néphadsereg kaszárnyáját Gospióban, Dél-Horvátországban, ahol a várakozás csakhamar harcba torkollott és elpusztította a város nagyrészét" (61.). Az út a tengerre ma tragikus szembenézés az élet/ alkotás háborúmentességéről szóló hazugsággal. „Bosznián át leautózni a tengerpartig"- hangzik el többször is patetikus hangsúllyal a regény utolsó fejezetében, ami - mármint az ismétlésből eredő színpadiasság - kicsit le is rontja a mikrorészletekből, töredékekből, epizódokból, vendégszövegekből és jelölt/jelöletlen idézetekből („...kicsi mozzanatokkal dolgozunk, nem széles ecsetvonásokkal.", 195.) építkező jelentés-hatást: azt a térjelentést, miszerint itt nincs élet és alkotás háború nélkül. Hogyan ugrik fejest Lovas a vajdasági magyar irodalomba? Egy ellenregénnyel. Mondjuk úgy, mint ahogy van ellentengernagy. Ami semmilyen komolyabb ellentétet nem jelöl. Mint ahogy Lovas regénye sem A kitömött madárral szemben, ami egyik legfontosabb praetextusaként értelmezhető: az a tenger-regény, amelynek létrejöttekor még hinni lehetett abban, hogy van élet háború nélkül egyenlő van kijárat a tengerre. De Lovason már „kifogott" ez a tenger-jelentés. „Kifog rajtam ez a tenger-ügy. Meddig volt a bácskaiaknak tengerük, mikortól nincs, vagy fordítva, és elölről. Annyiszor körbejártam, annyi felől. Megannyi apróságba, részletbe belelesve, hogy végül az egészből semmi ne kelljen. (...) Csakhogy a metaforák visszacsapnak. Fejbe vágnak, hálátlan dögök. (...) Ha volna kijáratom, ahogy a filmekben: beülünk az autóba, egy-két óra, és már le is értünk a tengerpartra. Mert akkor, ha lenne, így mondanánk csak: tengerpart." (268.) A részleteken van a hangsúly, a „kicsi mozzanatok"-on. Amelyek „kicsi tengerek": töredékes megvalósulásai a háborútlan életnek, s egy új (ellen)tenger-regénynek. Elsősorban legendákban és irodalmi szövegekben érhetők tetten. A James Bond-kontextus mellett pl. a mártír irodalmár Mayer Ottmár történetében, akinek özvegye kedvéért - az írói fikció szerint legalábbis - érkezik a szuperkém Bácskába. Vagy ott van a hithű kommunista írónőében, aki vonalassága ellenére mégis egyetlen volt, aki szóba állt a fegyencszigetről hazatért pályatársakkal. S családi magánmitológiák tipikus Bácska-történeteiben is ott vannak az elveszett kicsi tengerek. Ezekre a - még veszteségeikben is szabad és levegős 94
