Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
félmarxistáknak, egyéb haladó szegénylegényeknek - rokonszenves, de nem nagyon fontos, amit mond. Az „oldási", robbantási kísérletei. Ezt ők tudják, ezen túl vannak. Nekik valami átfogóbb, alapvetőbb nézetrendszer kell, a legtágabban felfogott marxizmus megújulása jegyében. Ezért tartják Fischert csak publicistának, ezért olvassák szívesebben Lukács újabb dolgait, meg az általam említett egyéb kelet-európaiakat. Más a szükséglet, s ennek okából más a látószög és az „elvárás". Igen sematikusan valami ilyenről van szó. 3. Mit szólsz Taxner (pardon: Taxner-Tóth) látványosan kocsonyás (kocsonyásán látványos) felemelkedéséhez? Elát igen. De T. T. E. még nem tudja (mert abban az időben, amikor az ilyesmi kiderült, vagyis jó tíz éve, ő még ministrált), hogy az effajta felemelkedést a balzaci bukás szokta követni. 4. Terhelnélek a következővel: ha el tudnád küldeni Csehi Gyula: Klió és Kalliopé című testes könyvét, nagyon örülnék és meghálálnám. Könyvtárban láttam, érdekes, s nekem sok okból szükséges, anyagdús monográfiának rémlik. A csacsi Dani özönével zúdítja rám a rossz verseket, de ez persze kiment a fejéből. Sajna, román utamból nem tudom, lesz-e az idén valami. Közbeszólt a természet felemelt mutatóujja. Szülésig aligha mozdulok ki Pestről, utána - majd meglátjuk. Befejezem, édes jó Lajosom; s csak ne zavartasd magad idilli egybehangzásunk mián; ebben — bátyád mondja az ifjoncnak - távolságunk, ritka személyes érintkezésünk is szerepet játszik; élnénk csak egymás bőre közelében, harapdálnánk egymást mi is, irodalmi ügyekben, s egyéb nélkülözhetetlen feleslegességek okából. így van ez jól. Szeretettel ölellek: Mihály Ui. Könyörgök, írd már meg egyszer géppel a lakcímedet, mert ezt a fránya nevet nem tudom kibetűzni, s folyvást a szerkesztőségbe kényszerülők címezni küldeményemet. És verje meg az isten az ügyetlen ujjamat, eltéptem imént ezt a szép papírt, amikor hevesen emeltem ki a gépből. Bocsánat. A kívülálló címmel megjelent, három kisregényt tartalmazó kötetedet 1968. november 28-án dedikáltad Erzsikének és nekem, „baráti és vendégi szeretettel". (Ez újabb támpont a személyes találkozásra.) Amit Ernst Fischer kapcsán írsz, az - most mérem fel igazán - nagyon fontos. Hát igen, szerényen, jó csomagolásban adagolva okítasz, utólag is köszönöm. (Nem csupán ezt az egy konkrétumot értem a köszönetén.) A „kocsonyás felemelkedések" tekintetében ugyancsak igazat adok Neked, jóllehet „a balzaci bukás” nem mindig következik be. 1968. február 19. Édes jó Lajosom, ma kaptam meg lapodat, pár sorral nyugtázom csupán, merthogy remélem, kb. két-három hete írt levelem mégiscsak befutott azóta. Abban köszönettel vettem az UTUNK évkönyvet, megválaszoltam a válaszolandókat, ígértem a Huxley-tanulmányt, s cselekedtem még egyebeket is. Most csak azzal toldanám meg, a Huxley-esszé elkészült, máris küldeném, ha lenne kivel. Momentán nincs kivel, várom az alkalmat, mert postára vagy a Szerzői Jogvédőre nem óhajtanám bízni: előbbi bizonytalan, utóbbi hosszadalmas. Ha valaki errefelé jönne mostanában, szabadítanád rám. Továbbá: olvastam Kövedet szociográfia-ügyben, tetszett, ízlésemnek is, hiúságomnak is. Még továbbá: örülnék, ha tavasszal erre jönnétek, nagy szeretettel várunk Benneteket. 66
