Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
nem alap nélkül beszélek. Nagyon sokan jártunk-járunk így a Kortárssal. Nem kell, nem szabad felvenned. Simon mentségei: egyetlen, „hivatalos" irodalmi folyóirat, rengeteg szerző, rengeteg kézirat, puha szív, amely nem bír nemet mondani... Folytassam? Úgyis tudod. 3. Cikked nagyon szép; elküldtem Kovács Andrisnak. 4. Hogy Hajdú Győző könyve milyen lehet - nem láttam, nem olvastam -, tökéletesen el tudom képzelni. Ismerem a szerzőt és műfaját. Jó, ha tudod, de ne terjeszd: V. D. bírálatának lehozatala pusztán baráti segítség volt. Nem Hajdú, hanem a sokat próbált és sanyarú sorsban úszó V. D. felé. Gondolom, a jó Dani maga is tudta, hol túlozta el a dolgot - de ezt tényleg ne mondd el se Hajdúnak, se Daninak, még csak Szilágyi Julikának se. Ma váratlanul betoppant szerkesztőségünkbe Gáli Ernő. Én most láttam elevenen először. Rokonszenvesnek tűnt - holnapután ülünk össze, „átbeszélni" a dolgokat. Eszembe jut múltkori beszélgetésünk egy passzusa. Év végén tudnék küldeni részetekre egy tanulmányt. Huxley, mai szemmel - valami ilyesmi lesz, ha nem is a címe, de a tárgya. Úgy 15-20 flekk között. Érdekelne ez? Válaszolj őszintén. Az sem baj, ha megküldöm, s olvasás után mégsem tudjátok közölni; esetleg lehet valamit rövidíteni is. Szóval, ez egy „provizórikus" kérdés és kérés. Mi van még? Azt hiszem, momentán semmi. Magamról nem írok. Nincs mit: irtózatos időzavarban, rengeteg mindenfélét írok, befejezek, szerkesztek, miegyebezek. Talán januárra lesz egy kis felszusszanásnyi időm. Addig csak munka. - Őszinte érdeklődéssel várom Móriczodat, mely - ha jól tudom - Julika Swiftjével és Dani Mikesével egy sorozatban jelenik meg. Három barát - három könyv. Egész jól válogatom meg transzszilván barátaimat, nem? Ölellek, baráti szeretettel: Mihály Melegedik-melegedik. Mármint az információáramlás, a közös témákra rátalálás. De hát minden téma közös, egyre inkább. Szerkesztőségi kollégád, a vártán az utolsó pillanatig kitartó Lázár Pista kolozsvári útja tovább erősítette kapcsolatainkat, természetesen a Valóság s a Korunk közöttit is. Ebben - a többszöri rá való hivatkozás mutatja - Szilágyi Júlia (szerkesztőségi kollégám) is bizonyára szerepet játszott, Gáli Ernő „betoppanása" hozzátok pedig a kapcsolat „felsőbb szintre" kerülését sejteti. A mi szövetségünk persze változatlanul szilárd, a Te idefigyelésed záloga ennek. Két megjegyzésed, nem formális érdeklődésed az én dolgaim iránt a legmesszebbmenően baráti (majdnem azt írtam, hogy gesztus, de több annál, részvétel a gondokban). Először is Alexa Károly. Igen, fel tudom idézni, rosszulesett kritikája az Irodalomtörténeti Közleményekben, bár lehetett igaza egyben- másban. Százéves harc „Az ember tragédiájá"-ért című könyvecském (Akadémiai Kiadó, 1966) hosszabb magyarázatot igényelne, most csak annyit, ismétlésként, hogy eredetileg államvizsga-dolgozatnak, vagyis egyetemi diplomamunkának készült; tanárom (Csehi Gyula) azt kifogásolta, hogy nem Révai József véleményére alapoztam ítéleteimet, ezen úszott el a „piros diplomám". Barta Jánost és a Barta-növendékeket később tanultam meg becsülni, Barta professzor úrral leveleztem is, doktori disszertációmhoz hasznos tanácsokkal szolgált, Debrecenből. Újabb irodalomtörténész-kalandom Móricz Zsigmondhoz fűződött; nyilván a megjelenés előtt kismonográfiámból (Vallomásos Móricz Zsigmond) akartam részletet közölni a Kortársban. Biztosan a filmrendező Kovács Andrásnak küldted el a cikkemet; de melyiket? Önálló tanulmány vagy esszé tárgya lehetne mindaz, ami Hajdú Győző Műhely című kötete körül történt. Meg nem állom, hogy ide iktassam azt a minősítést, amit sikerült a Láng Gusztival együtt jegyzett romániai magyar irodalomtörténetünkbe (1971-ben) becsempésznem: „Az Utunkbsm indult, Gaál Gábor tanítványaként, de a marosvásárhelyi Igaz Szó vezéregyéniségeként vált ismertté Hajdú Győző; az irodalomkritikai gyakorlatot korán felcserélte a látványosabb irodalompolitikusi ténykedéssel - ennek bizonysága 64
