Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
vén szivarok, Bácsky-féle dilettánsok és Taxner-féle autszájderek kezével és fejével. Ámde nagyon nehéz az ottani termésből úgy kiválogatni a színe-javát, hogy az itt is megfeleljen, ott se okozzon sérelmet. Ráadásul recenzió-krízis van nálunk, mint megfigyelheted: egyre kevesebb jó szerző ír egyre kevesebb jó műbírálatot, a folyóirat-rovatok vékonyodnak, avasodnak, a jó írás: inkább esszé, glossza, miegymás, mint kritika, seregnyi könyv nálunk is parlagon, azaz említetlenül marad. Bálint sorsát mindenesetre igyekszem - sajnos túlterhelt - szívemen-vállamon hordozni, mert ő tényleg kiugró jelenségnek rémlik. S egészében-elvontan is igyekszünk napirenden tartani a kérdést. Ma beszéltem Zoltai Dénessel, ama hajdani non-finito cikk szerzőjével; most is azt mondja, amit annak idején: tudomása szerint nemcsak Pestre nem érkezett meg, de teljességében meg sem jelent az akkori konferencia anyaga. De megígérte, hogy pontosabban utánanéz majd, s ezt fogom magam is tenni. Majd értesítelek, ha valami biztosat tudok, illetve megtudok. Láng Gusztáv a mai napig nem adott életjelt magáról; ha még egy-két napig nem jelentkezik, nemigen tudunk találkozni, lévén hogy - mint jeleztem - pillanatokon belül remélhetőleg tovarep- penünk. (Ami egyrészt nagyon jó dolog, másrészt temérdek adminisztratív hercehurcával, elintézni- és leveleznivalóval jár, semmiképpen sem a magamfajtának való.) Túlzás, amit írsz rólam, illetve rólunk; örülünk, hogy jól érezted magad; rokonszenvünk kölcsönös; s fogjuk még látni egymást, bizonyára. Tavasszal-nyáron - ha előbb már nem is - okvetlenül el kell jutnunk Kolozsvárra. Ezúttal és itt be kell fejeznem: elutazásomig még dolgozni is kell, sajnos. Sok szeretettel ölellek: Mihály Ui. Kocsis István írásai valóban szép, ígéretes villanatok. Az erdélyi magyar irodalomról frissen megjelent kritikákat recenziókat folyamatosan megbeszéltük, vitatkoztunk néha egymással is, de abban megegyeztünk, hogy koránt sincsenek rendben a dolgok. Bálint Tibor - még innen a Zokogó majom egyértelmű sikerén - igazán rászorult a szakmai figyelemre. Kocsis István az első karcolatainál tartott (ő majd a drámáival figyeltet föl magára); nyilván annak is örültem, hogy meghallgattad a pártfogó ajánlást. Leveled utolsó előtti bekezdéséből rekonstruálom a '67 nyarán történteket, végre sikerült (ismét) kijutnom, sokadik útlevélkérésem elfogadásra talált. Azt hiszem, ez volt az első személyes találkozásunk. Bizonyára a Valóság többi szerkesztőjével is, a Nagykörúton. Bp. 67. XI. 20. Édes, jó Lajosom, már ne haragudj a megnevezésért, de ez most divattá lön mifelénk, Örkény Tótékja nyomán, hol is - mint tudod - így hívják a tűzoltóparancsnokot. Te ugyan nem vagy tűzoltóparancsnok, de azért nagyon örültem, hogy végül is írtál. Lázár Pista - aki nagyon jól érezte magát körötökben - elég részletesen mesélt Rólad is, másokról is, így információ-éhségem nagyjából ki van elégítve. Maradnak a személyes közölni- és kicserélnivalók. 1. Olvastam Alexa cikkét az ITK-ban. Nem udvariasságból, de teljesen veled értek egyet, már amennyire szegényes Madách-ismereteim engedik. Fogalmam sincs, kicsoda a fickó - ami nagy szó, mert hivatalból majdnem mindenkit kényszerülök ismerni. Valami frissen végzett Barta-növendék lehet, valóban. Igazságtalan és történetietlen veled szemben - kétségtelenül. Fogadd el öregebb és ez okból járatosabb barátod tanácsát: rá se ránts, magyarán le se szard. Ezt lehet a kritikával tenni, ha nem tartjuk igazságosnak - sok fölös izgalmat, ön-evést megtakarít az ember. (Nem tapasztalat nélkül mondom, egy vérespéteri bölcsen közbeszúrt zárójelben.) 2. Nekem is eszembe jutott, hol késik Móriczod a Kortársból. De ezt még kevésbé sérelmezd: Simon Pista nagyon derék fiú, mindig, mindenkinek többet ígér, mint amit teljesíteni tud. És ilyenkor könnyebb kihagyni azt a szerzőt, aki kincses-Clujból még csak rá sem tud telefonálni... Megint 63
