Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
lát, mindenre gondja van, minden szavunkhoz odatartja lámpás fejét." Teljesen Korunk-szerű az indítás is: „Megkérték egyszer Picassót, sorolná fel a legfontosabb modern festőket. A mester röviden válaszolt: »Picasso«. Ugyanilyen értelemben - az anekdota szükség- szerű túlzásait figyelembe véve - mondható a mai magyar irodalomról, hogy legjobb tendenciáinak nagy részét képviseli Németh László, sőt jó néhányat ő indított el. S ahogy a nagy festő életművét jellegzetes és sokszor ellentmondó korszakokra felosztva érthetjük meg legjobban, Némethnél is élete nagy periódusait követve fejthetjük fel legkönnyebben művei ezerfelé ágazó betűrengetegének értelmét." Vekerdi a műfajok határait átlépő „nagy európaiak", a szintéziskeresők közé sorolja Németh Lászlót, az Unamunótól Ilja Ehrenburgig terjedők közé... Agnoszkáló kísérletem, ugyancsak az átgépelt, ragasztott első oldalon, a lap alján a szerkesztőségi jegyzetet regisztrálja: „Vekerdi László esszéje nem vállalkozik Németh László terjedelmében is hatalmas életművének, az életmű ellentmondásainak felmérésére; bizonyos mozzanatok, viták ezúttal árnyékban maradnak, ugyanakkor azonban író és mű egyetemességének hangsúlyozásával talán Németh László munkásságának legjelentősebb oldalát világítja meg a szerző. - A szerk." (Edgár kézírásával „A szerk." ki van egészítve „A szerkesztőség"-re, akkurátusán.) A 2-től a 6-os oldalig Vekerdi gépiratának eredetije megmaradt, át van gépelve viszont az utolsó négy (7-10.). Néhány, nem túl jelentős sti- láris belejavítás (különböző kezeké) mellett két fontosabb, az oldalon jelzett vonás és egy kereszt bizonyítja, hogy főnöki utasításra húztam ki az utalást Szabó Dezsőre, majd a következő mondatot is: „Magyarországon azóta sem írtak úgy történelmet, mint Németh László a Tanúban." Viszont felismerhetően edgári javítás „a »szegediek« korrupt rendszere" helyett „a »szegedi« ellenforradalmárok korrupt rendszere" véglegesnek akart változata. Hogy aztán mégsem jutott el a szöveg a közléshez? Föltételezem, azért, mert a cenzúra több, erőteljesebb csonkítást, átírást követelt volna; vagy egyáltalán szóba sem állt, nem volt hajlandó vitatkozni az „alapszövegen"? Ez is a korabeli titkok közé tartozik, az esetleges tanúk már aligha idézhetők meg. A romániai, a kelet-közép-európai sajtóviszonyok tanulmányozójának mindenesetre szívesen rendelkezésére bocsátom a fennmaradt kéz-, illetve gépiratot. Szerzőajánlásod későbbi eredményeket hozott - de erről majd odébb. A Zoltai-utalást most nem tudom fölfejteni. A pesti utam pedig még halasztódott; 1962-es „szereplésemet" az itthoni hivatalosok nehezen emésztették meg, többéves utazási tilalmat éltem ekkor. Egyelőre nem találok magyarázatot arra, hogy '65 januárjától miért a bő másfél éves kihagyás a Tőled érkező levelekben. Valószínűnek tartom, nem Te vagy az oka - és még nem a posta -, nálam keveredhettek el a közben érkezett leveleid. így hát 1967 őszére marad a folytatás. Bp. 67. IX. 5. Kedves Lajos, Tegnap kaptam meg leveledet, s igyekszem villámgyorsan válaszolni. Részint, mert precízen filoszi természet lévén nem kedvelem a feleletlenül heverő leveleket, részint, mert napokon belül útnak indulunk Nyugatra, ha isten és földi alakzatai is úgy kívánják. Onnan pedig csak októberben jövünk vissza, tehát nagyon elhúzódna a válasz. Taxnerben feltétlenül igazad van; a jelenségre is, a jelenség legutóbbi írására vonatkozóan is. Azzal a — sajnos nem jelentéktelen — megszorítással, hogy - emlékszel, magam is pedzegettem találkozásunkkor - költőinknek, főleg Lászlóffynak valóban sok rossz verse van, illetve is van. (Miként épp magad jelzed küldött s köszönettel megkapott cikkedben: okos és világos, a lényeget célzó és találó írás.) Nehezebb dolog az itteni recenzálás. Teljesen igazad van: esetlegesen, töredékesen történik, Becsky-féle 62
