Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
távol élőben sejtethetett. Az „önálló fejlődés" igazán a következő évtizedekben hozta meg közismert (katasztrofális) romániai gyümölcseit. De ez már a későbbi levelezésünkre tartozik. Van viszont a Korunkban, egészen hátul, egy apró jel, talán észrevetted: a Krónikában a 3. számú Valóságra hivatkozva, a svéd forrásra visszautalva, szó van a dánok építette, a jég alatt 20 méterre található különleges atomvárosról. Hogy milyen eredményt hozott ez a stratégiai kísérlet, nem tudom, nem is ezért említem, hanem mert korai (a legkorábbi?) előfordulása lapunkban a megújuló Valóságnak. Biztosan nem én írtam; azt jelzi, hogy többen is figyeltünk rátok. Budapest, 1965. január 28. Kántor Lajos Kolozsvár Kedves Barátom! Leveledet ma kaptam meg s mindjárt válaszolok is. Sajnos mindkét esetben negatívumokat kell közölnöm Veled. Én pillanatnyilag úgy le vagyok terhelve különböző adósságok törlesztésével, hogy sajnos semmiképpen sem tudok számotokra Németh Lászlóról írni. Sajnálom, hogy így történt, de majd legközelebb. Mondanék egy nevet, egy kitűnő fiatal tudósunkét (orvos-tudománytörténészét), aki Németh László egyik legjobb magyar ismerője, lapunk állandó munkatársa, s aki azt hiszem, örömmel írna nektek. Vekerdi Lászlónak hívják az illetőt, elérhető az MTA Matematikai Kutató Intézetében (Bp. V. Reáltanoda u. 13-15). Ami a másik ügyet illeti: beszéltem Zoltai Dénessel. Ő úgy tudja, hogy az előadások még csak hollandul jelentek meg, angol és német nyelvű publikációik előkészületben vanlnak]. Ha valami közelebbit megtudok, értesíteni foglak. - Gyere már egyszer Pestre! Baráti üdvözlettel Sükösd Mihály Ezzel a levéllel veszi kezdetét közvetítő szereped; amikor kérésünknek nem tudsz eleget tenni, ajánlasz magad helyett valakit. Németh László mindig fontos volt a Korunknak- már Gaál Gábor idejében is, noha élesen vitatkoztak -, és ez átörökítődött az új lap szerkesztőire. Sem a két világháború közötti, sem az 1944 őszétől más világot élő Erdélyben nem lehetett nem odafigyelni Németh László gondolataira. (Persze a „népi demokráciában" jóval kisebb volt a hatása, errefelé is.) Vekerdi beajánlása azonban valamiért nem járt sikerrel. A szerző elküldte kéziratát - Jegyzetek Németh László egyetemességéről címmel -, ám valamilyen oknál fogva a szerkesztőségi asztalon maradt. Próbálom rekonstruálni a történteket, de csak abból tudok (próbálok) következtetni, amit a Korunk-fejléces papíron mutatkozó példányból kiolvashatok. Ez ugyanis a mostani keresgélés közben nálam előkerült. (Egypárszor kimenekítettem a szerkesztőségből a cenzúra által halálra ítélt kéziratot; a letiltott Kós-centenáriumon ebből nagy botrány lett.) Négy, illetve öt aláírás (szerkesztői és korrektori ellenjegyzés) látható a gépirat első oldalán: a főszerkesztő Gáli Ernőé (fekete ceruzával), kétszer is, a felelős szerkesztő Balogh Edgáré (piros ceruzával), az enyém mint rovatszerkesztőé és a Szabónéé (stilizátorunké) egyszer-egyszer. Dátum sehol, pedig a szerkesztőségi titkár akkoriban lelkiismeretesen rávezette a kéziratokra a beérkezés idejét (valószínűleg az eredeti küldeményen lenne olvasható). Feltételezem, hogy 1965-ös keltezésű a Vekerdi-szöveg, erre enged következtetni - leveleden kívül- a tanulmány végén található utalás („S most, hogy a sajkódi korszak drámái és esszéi után az Irgalom is megjelent..."). A cím alatt Fodor Andrástól vett mottó: „...és mindent 61
