Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
nyolcvanas évekbeli reformértelmiség „zászlóshajója" volt (jól sejtem-e, kérdezem én, saját emlékeimre hagyatkozva, hogy már a hatvanas évek közepétől érdemleges szerepet vállalt az a hajó?); és itt jön a Gáli Ernő-i vallomás: „Nekem a zászlóshajó parancsnoki hídján hosszú évek során ügyeletesi tisztet betöltő Huszár Tibor és Sükösd Mihály nyújtott nagy segítséget, de ez a segítség mindazokat is támogatta, akik nálunk jobbító változásokat szorgalmaztak." (Vajon, szerénytelenül, magamat is beleérthetem a „mindazok" közé? Erről Ernőt kellene megkérdezni, de már késő. Esetleg a Naplójához lehet folyamodni.) A leveledben ajánlott esetleges újraközlésekre nem haraptunk rá, a Korunk igyekezett kerülni az Erdélyben, a romániai magyar sajtóban (el egészen máig) elég gyakori ilyen szerkesztéstechnikát. A személyes szerkesztőségi találkozásokra ugyancsak később került sor, magánlátogatások alkalmával vagy a már hivatalosított szerkesztőcserék révén. Erre még várni kellett. Közben újra levél jött Tőled, ebben tegezésre váltasz. (Már nem emlékszem, én voltam ebben a kezdeményező?) Budapest, 1964. június 22. Kedves Kántor Lajos, elnézésedet kérem, hogy ilyen elkésve válaszolok kedves leveledre. Az igazság az, hogy az utóbbi két hónapban állandóan munkában voltam, s nemcsak a levélírásról mondtam le kényszerből, de szinte minden magánemberi funkcióról. Most, hogy befejeztem pillanatnyilag a munkát (Kafkáról írtam egy kis könyvet; ennek mintegy az „elméleti kvintesszenciája" volt az Új írásban közölt cikk), végre rendezhetem adósságaimat. Mindenekelőtt köszönöm szépen a Tallózásban nékem szentelt sorokat. Természetesen jól esett, s talán a lapnak, illetve olvasóinak sem tett rosszat. - Éppen most fejeztem be 5. számotok olvasását, némileg megkéstem vele. Nagy figyelemmel tanulmányoztam, különösen a vezércikk helyén közölt beszámolót. Nyári romániai utamból a jelek szerint nem lesz semmi, egyéb programok iktatódtak közbe. Rendkívül sajnálom; ha valamikor, úgy most rendkívül érdekelt volna egy behatóbb országjárás. No, majd legközelebb. Te nem utazol mostanában mifelénk? És Szilágyi Júlia, akinek, kémeim jelentése szerint, már hetek óta meg kellett volna érkeznie? A küldendő kézirat dolgát tehát a jelek szerint megint későbbre kell halasztanunk. Sajnos, pillanatnyilag úgyis csak már megjelent dolgokat tudnék figyelmedbe ajánlani. Mindenesetre hadd hívjam fel figyelmedet a Kortárs júliusi számában megjelenő tanulmányomra Németh László esszéiről. Ha átvételre valamilyen formában, akár rövidítéssel is, igényt tartanátok, ezt ajánlanám: tárgyának fontossága, hangütésének „objektivitása" s egyebek okából is - legalábbis, ahogy innen látom. Baráti üdvözlettel Sükösd Mihály Kafkáról írt „kis könyved", a Gondolat „Irodalomtörténeti kiskönyvtáráéból (1965) két évvel később, '67-ben ért el hozzám, baráti ajánlásoddal; meglehetősen szétolvasott a példányom. (Könyvekre nem szoktam széljegyzeteket készíteni, ezen sincs kézírásos nyom.) Nem tudom, Te folyóiratokat megőriztél-e; érdekes volna látni könyvtáradban az 1964. májusi Korunkat. Nézem, hogy mi a csoda az a vezércikk helyén közölt beszámoló. Hát a „Nyilatkozat a Román Munkáspárt álláspontjáról a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom kérdéseiben"; a KB bővített plenáris ülésén történtekről tudósít, a szovjetek és kínaiak közötti közvetítési kísérletről, a nyílt vita helytelenítéséről. Ez Gheorghiu-Dej utolsó éve a román párt élén, egyben előjátéka a (kezdeti) Ceau§escu-érának, a balkáni hintapolitika kiteljesedésének. Szóval ezért írod, hogy ha valamikor, most rendkívül érdekelt volna egy behatóbb országjárás. Persze nem azt láttad volna, amit ez a hivatalos szöveg a 60
