Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
Korunk 1964. áprilisi számában jött le.) Időközben pedig megérkezett a Te válaszleveled, magázódva még, másfél gépelt oldalon. Bp. 64. m. 6. Kedves Kántor Lajos, megkaptam és elolvastam levelét; köszönöm elismerő és megtisztelő véleményét, sorai nagyon jól estek. Ez a Kafka ürügyén kelt tanulmány az itthoni visszhangon kívül - magamat is meglepő módon - némi nemzetközi egyetértéssel is találkozott. Levelével együtt kaptam meg az Új írástól két lengyel kritikus magyar nyelvű (!) levelét, korábban Zágrábból is írtak stb. Gondolom, ez nem a tanulmány érdeme, inkább a nyers „témafelvetésé". Bizonyos dolgokat úgy látszik, ki kellett végre mondani. Kétszeres öröm, hogy a Korunk egyik szerkesztője is alapjaiban egyetérteni látszik a tanulmány gondolatmenetével. Éppen ezért hadd kérjem meg: ha módja van rá, szenteljen a Korunkban néhány sort a cikk ismertetésére, amint erre célzott is levelében. Igazán nem S. M. „propagandája" céljából. De úgy hiszem, sokat jelentene, ha egy ilyen gondolatmenetű cikk tételeivel a Korunk minél több olvasója megismerkedhetnék. Nyugodtan írja hozzá azokat a fenntartásait, kiegészítéseit, amelyeket levelében is említ - ez csak érdekesebbé tenné az ismertetést. Hadd köszönjem meg, némi késéssel, sorait, amelyeket annak idején a fiatal magyar novellistákról szóló tanulmányában írásaimnak szentelt. Nem mindenben értettem egyet - sem a magam, sem mások írásait illetően - a „dicséretek" indoklásával, illetve megalapozásával, de ez megint csak lényegtelen: a lényeg, úgy gondolom, az effajta írások megszületése és megjelenése. Most egy kérés. A Korunk kitűnő tanulmányírója, a sepsiszentgyörgyi Veress Dániel, nékem távbarátom és levelezőpartnerem, legutóbb jelezte, hogy a Kortárs ez évi januári számát sem néki, sem közelebbi ismerőseinek nem sikerült megszereznie. Ha Önnek birtokában lenne egy példány - amit azért mégiscsak remélek -, küldje el kölcsönképpen Veress Dánielnek, hogy legalább elolvashassa tulajdon tanulmányát, amely T. Argheziről jelent meg benne. Lehet, hogy a közeljövőben eljutok Kolozsvárra, s akkor szeretnék megismerkedni Önnel. Ha Pestre vetődnék, okvetlenül keressen meg (Valóság szerk. VII. Lenin krt. 5. telefon: 222-444). Sok minden kérdezni -, illetve megbeszélnivalóm lenne, s talán Önnek is. Ami a kéziratot illeti: nyakig ásva vagyok pillanatnyilag mindenféle hosszabb munkába. Nem tudom viszont, érdekli a Korunkat valamilyen, már megjelent írásom. Ebben az esetben készséggel megjelölnék néhány címet: novellát vagy rövidebb szociográfiai tanulmányt vagy irodalmi esszét. Felkérését addig is hálásan köszönöm - a régi Korunk egyike kedves folyóirataimnak, jelképe az általam ideálisnak képzelt folyóirattípusnak, amelynek utódjában megjelenni - megtiszteltetésnek venném. Levelét még egyszer köszönve, melegen üdvözli: Sükösd Mihály Ezzel a magánjellegűnek indult levélváltással tulajdonképpen megkezdődik a Korunk és a Valóság szerkesztőségi kapcsolatfelvétele. Éppen harminc évvel később, 1994 márciusában a Valóságban megjelent tanulmányában (A Valóság és a Korunk) egykori főszerkesztőm, Gáli Ernő nem tud erről a kezdetről. (Levélhagyatékában 1976 és 1993 közötti dátumot visel néhány Sükösd-levél, a főszerkesztő Körösi pedig 1980-ban tűnik fel.) Ernő a maga politika-, illetve eszmetörténeti összefoglalásában a párhuzamokra figyel, a kolozsvári 1957-es és a budapesti 1958-as rajtolástól el egészen a kilencvenes évekig, különös tekintettel saját kutatási területeire, az értelmiségi lét és a nemzetiségi kérdés problémahalmazára. A tanulmány vége felé a Te neved is feltűnik, Mihály - méltó keretben. Ernő ugyanis (joggal) utal arra a művelődéstörténeti érvényű megállapításra, miszerint a Valóság a hetvenes, 59
