Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Valastyán Tamás: Egy posztmodern Aesopus (Séták KAF MeseFöldjén)

a fürge férgeket is észreveszi. Azonban a könnyű séta versszituációjának ellentmond a „szörnyű boldog" jelzős szerkezet, az állandósult szókapcsolatként meglehetősen feszült lélekállapotot fémjelző, a „könnyű dolgok"-ra felelő rímszópár, amely egyben a „bölcs gyermek" kifejezésben rejlő értelem-összefüggést is árnyalja. Mert mire világít rá a „bölcs gyermek" vágyott létmódja, lehetőségként az olvasó elé vetített képe? A gyermek a bölccsel, a gyermeki létszituáció a bölcsességgel főképp abban érintkezik, hogy mind a kettő elemi módon nyitott a környező világára. A csodálkozás és a kíváncsiság élesíti a gyermeknek és a bölcsnek is a világot fürkésző tekintetét. Aki „férfimód már semmit sem ért", az újrakezdheti a megértés vesződséges, végtelen folyamatát gyermekként. Mi több: gyermekként mindig újrakezdhetjük a világ megértését. Persze az újraértés során megtalált boldogság annyiban már akár „szörnyű" is lehet, hogy terhes lesz a korábbiakban megtapasztaltak leülepedett élményeivel. Próbáljunk hát meg „bölcs gyermekként" olvasni, ha „férfimódra" már nem megy.

A „bölcs gyermek" kifejezésben ugyanakkor annak a költői hagyománynak a metamorfikus újraalkotását vehetjük észre, amely szerint a poézis az értelem és a fantázia frigyéből születik. A költészet eszerint abban a vonatkozásban és csakis úgy tekinthető világértelmezésnek (vagy inkább világok értelmezési lehetőségének), ha a megértési kísérlet a termékeny fantázián keresztül érvényesül, ha tehát a megértést telíti a képzelet. Nem feltétlen arról van szó, hogy a költői képet valamiféle direkt racionális igyekezet segítené életre, miként arról sem, hogy a világról alkotott értelmi összefüggéseket a költői fantázia hívná elő. Inkább arról van szó, hogy a világokról, a valóságokról létrejövő, sőt megalkotható képek, szavak, mondatok közvetíthetők legyenek magam és a másik felé, a költői reprezentációt az értelem és a képzelet egyként táplálja. Az értelem és a fantázia váljon a reprezentáció lehetőségfeltételévé. Éppen e tekintetben van kiemelt szerepe pl. a játék önfeledtségének és természetességének. A játék létmódja a természet mozgásformájához, autonóm kiteljesedéséhez áll közel, ahol is az önfeledtséget és a természetességet az értelem és a képzelet, vagyis egy harmonikus, transzcendentális összeél, illetve egy végtelen, folyamatosan magából megújulni képes aktivitás jelenti. A játék ebben az értelemben képezi Kovács András Ferenc gyermeklírája kibontakozásának és befogadásának egyaránt a létalapját.

KAF MeseFöldjén járva mindenekelőtt megtapasztalhatjuk a költő rajongását a nyelv megjelenítő-ábrázolóereje iránt. A világhoz és a nyelvhez való ilyetén enthuziasztikus viszonyulást egyébként e poétikai univerzum más égitestein tett utazásaink során már megismerhettük. Ez a rajongás abban érhető tetten, hogy számtalan költői formában, különböző versalakzatokban szólalnak meg a lírai ének, a versszereplők. Szavak és mondatok színes kavalkádjában foroghat az olvasó. Nyelvszerelem és szókaland, könnyed, makulátlan mondatszerkezet, hajlékony szövegkezelés, szövegek ezernyi kalácsformája, nyelvi kreativitás, virtuóz esztétikai polifónia, a költészeti memória kultúrateremtő funkcióinak hangsúlyozása mentén kezdeményező lírai látás- és beszédmód - hogy csak néhányat említsek azok közül a jellemzők közül, amelyekkel a költői világteremtés KAF-féle változatának nyelvi megvalósulását megpróbálták leírni a kritikusok.2 A nyelvi rajongás mellett számtalan választott lírai hagyomány jelenléte és költőelőd hatása - a görög-római antikvitástól kezdve a trubadúrlírán át a modern énköltészetek destruktív újraírásáig és a posztmodem lírai megszólalás-játékokig - teszi még különlegesebbé az „erdélyi Próteusz"

2 Vö. pl.: Szigeti Csaba: A hímfarkas bőre. Jelenkor, Pécs, 1993., 199-212.; Báthori Csaba: Erdélyi Próteusz. Holmi, 1995. szeptember, 1331-1333.; Bertha Zoltán: Sorstükör. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2001. 208-209., 225-226., 265-267.; Végh Balázs Béla: (Gyermek)„Versreneszánsz közeleg". In: Bálint Péter-Bódis Zoltán (szerk.): Változatok a gyermeklírára. Didakt, Debrecen, 2006., 162-166.; Kulcsár Szabó Ernő: Poesis memoriae. In: Uő.: Az új kritika dilemmái. Balassi, Bp., 1994., 164-195.

32