Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Sárvári Kornél: A felolvasóest
Sárvári Kornél A felolvasóest A felolvasóesten, melyet a jelen írás megörökíteni hivatott, a következő szöveget hallhattuk Szabó Anna Tíra előadásában. Volt egyszer egy ember, ki Isten dicsőségére oszlopot épített, nem márványból, nem kőből, de színtiszta homokból. Az emberek, kik arra jártak, kinevették érte, mondván, az oszlopot ledönti majd az első szellő. Az oszlop, nem márványból, nem kőből, de bizony homokból, elkészült, s jött az első szellő - és az oszlop állva maradt. Az emberek kinevették, mondván, szétmorzsolja majd az első szélvihar. Mikor aztán jött az első szélvihar, a homokból, nem márványból, nem is kőből emelt oszlop ismét állva maradott. Azért maradt állva, mert a gondolat tartotta azt össze. S a kárörvendeni vágyó emberek nem nevettek többé, de nekirontottak a homokból emelt oszlopnak, a földdel téve azt egyenlővé. De az oszlop építője nem haragudott rájuk - hanem Isten dicsőségére újabb oszlopot emelt, nem márványból, nem kőből, de homokból. Kik meglátták újabb művét, jót nevettek rajta, mondván, az első eső bizony szétmállasztja Isten oszlopát. De mikor leesett az első eső, az oszlop ismét állva maradott, mert bizony a gondolat tartotta azt össze. S a megdühödt emberek ismét nekirontva a homokból emelt oszlopnak, ismét ledöntötték azt, a földdel téve egyenlővé. De az ember, ki az oszlopot emelte, nem törődött velük. Helyette újabb oszlopot épített; nem márványból, nem is kőből, de bizony homokból építette azt. Az oszlop - hallatszott át a tapson - ott magasodott újra, s a kárörvendeni vágyóknak ismét csalódniuk kellett, miután nevetve kioktatták az embert, mondván, szétveri az oszlopot a legelső jégeső. Mert mikor aztán jött a jégeső, a homokból, nem márványból, nem is kőből emelt oszlop ismét állva maradott, mert nem anyag, nem erő, hanem a gondolat tartotta össze. De a kárörvendeni vágyókat ez jottányit sem érdekelte, összesúgtak hát, s rávetették magukat az oszlopra, elvégezve azt, mit a természet nem tudott. Az ember viszont, ki az oszlopot felépítette, csendesen figyelte őket, nem átkozódott; s mikor elsompolyogtak, ismét oszlopot épített, nem márványból, nem kőből, de homokból emelte azt, Isten dicsőségére. 13
