Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Ib, Michael - Bogdán Ágnes: Grill; René
városképhez, furcsán bukdácsolnak a buszok sárga tömbjei. Nem győz csodálkozni azon, ahogy megtorpannak, és szétnyílnak a hidraulikus ajtók. Előredől és lebámul az utcára, a biciklik színes vázai olyanok, akár a rovarok. A járókelők reklámtáskát cipelnek, gyerekkocsit tolnak, némelyikükön fejhallgató. Ahogy felemeli a fejét, landol orrán egy csöppnyi reggel. Az égen madarak köröznek. Saját pályájukon haladnak, szemével követi őket. Gondolatban láthatatlan vonalakat rajzol, hogy összekösse a madarakat. A fekete testek egyetlen pontot alkotnak, melyben megdermed az abszolút mozgás, befelé fordul, ciklikussá lesz, követve a repülő madarak szívverését. Grill ragaszkodik a melankóliához, mindig olyan fehér az arca, mintha éppen abban a pillanatban törölte volna le a sminket. Vannak napok, amikor begubózik, és napok, amikor megy minden, mint a karikacsapás. Időszakok, amikor fásultan hever, nem érzékeli az idő múlását. Grill festő. Fénnyel fest. Vászna az éjszakai égbolt, komputerét rákötötte egy konzolra, melynek segítségével képes irányítani a lézersugarak összetett rendszerét. Elethű hologramokat készít, King Kong nagyságú alakokat, akik a város fölé hajolnak, és látszólag emelgetik a templomok és katedrálisok tornyait, kihúzzák az embereket a kocsiból, és két ujjuk közé fogva himbálják őket. Máig legsikerültebb alkotása az a ragyogó zöld tengervíz, mellyel elöntötte a kerületet, a víz végül a harmadik emeletig jutott. Hirtelen egy csapat ördöghal repült át az utcán, verdeső szárnyaik beborították az úttestet, egyik járdaszegélytől a másikig nyúltak. A Sortedamsdosseringen átívelő hidat is vízzel borította, a múlt századi lámpaoszlopok egyik percről a másikra lecsendesedtek, mint a süllyedő hajó vitorlái. A mélységben úszkáló halakkal megvilágította a hidat, a tengerek mélyéből kerékpárokat mert ki, s neonreklámokat szőtt a tündöklő szobrok közé. Számítógépével képeket hívott életre, amiket aztán kényére-kedvére manipulált, vagy éppen újrafestett a semmiből. Mostanában egy olyan programot futtatott, amely a Hubble teleszkóp távoli galaxisokról készült képeit vetítette az éjszakai égboltra, olykor egymásba csúsztatva őket, fénytörő prizmákat alkotott, melyek szétszórták a rendkívül színpompás csillagködöket, a tejutak lencséit és az ismeretlen planéták gyűrűit. Átszabta a távoli csillagokról származó intergalaktikus fátylat, az északi fényből takarót vont a háztetők fölé. így alakította át a várost a kozmikus háttérsugárzás képernyővédőjévé, közönsége, a járókelők, amikor az éjszaka közepén feltekintettek az égre, megpillanthatták a világűr soha nem látott konstellációit. Mind ez idáig némák voltak a képek, de nemrég kísérletezni kezdett. Hálóba fogta az antennákat, hárfát alkotott, amit a szél szólaltatott meg, aztán felerősítette ezt a hangot, és visszaküldte a hangszórókba. Ásított, egy szemhunyásnyit nem aludt az éjjel. Grillnek két - különböző lények lakta - világa van. Reggel, amikor felébrednek a háztetők, találkozik egymással a nappali és az éjszakai Grill. Találkájuk addig tart, amíg az álom határai kitolhatok a fénybe. A nappali Grill számára az antennák csupán tárgyak, amikre rátelepednek a madarak. Képei fehér harsogása ellenben meglehetősen sajátságos. Van benne valami már-már fájdalmas, a levágott testrészek fantomfájdalmából. Nappal a város ismét önmaga. Mivel a fényből alkotott látványosság alapja a sötét, Grill világos éjszakákon pihen. Szent Iván napjáig hagyja megfakulni a képeket, finom árnyalatokat dolgoz ki, amiket szinte lehetetlen megkülönböztetni a valódi égtől. Amikor leszáll a sötét augusztusi éjszaka, már kész a hatalmas, vörös bolygóra emlékeztető hold, melyet az ismert égitest mellé biggyeszt. Azt akarja elhitetni, hogy egy másik bolygó ege alatt élünk. Elálmosodik a kávétól, igaz, szemernyit nem aludt az éjjel. Benyit a hálószobába, de a küszöbön megtorpan. Homlokát hitetlenkedve ráncolja. Megint elfelejtette, hogy egy férfivel töltötte az éjszakát, a bárban szedte fel, ahová enni jár, ott fogyasztja el késői tízóraiját és a vacsorát. Hatalmas fekete fickó, jól ismeri, Dale-nek hívják, és a Blue Sun nevű helyen 16
