Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Ib, Michael - Bogdán Ágnes: Grill; René
játszik. Pompás teste meztelen, lábán csak egy vékony lepedő van átvetve. Alszik, de a test mintha ugrásra készen állna. Felébred, és odabiccent neki, amikor meglátja az ajtóban. Grill óvatosan közeledik, bebújik az ágyba, és Dale hatalmas testéhez simul. Szorosan hozzábújva alszik el. A test belemerül a puszta térbe. Grill álom és ébrenlét között lebeg. Amikor a valóság törékeny filmje elhasad és átcsap álomba, nyugtalanság önti el. Eljut az elvarázsolt kastélyba, ahol megjelennek előtte a csúfondáros torzképek. Az éber képzelgések rákos sejtként terjednek testében, gyarapodnak, végül külön világot hoznak létre, egy halált és pusztulást hozó beteg tenyészetet. Teljesen felemészti ez az álom és ébrenlét határán született lidércnyomás. Az amerikaiak felégetnek egy nagyvárost, ott régen kalifák, rablók és az 1001 éjszaka meséi éltek. Vagy meztelen foglyokból emelnek piramist, obszcén mozdulatok kíséretében mutogatnak nemi szerveket. Minden terroristáért, akit levadásznak, száz nő és gyermek az életével fizet. Ez az arab férfiak válasza. Kendőt kötnek, és gépfegyvert ragadva ordi- bálják, milyen hatalmas az istenük. Egyikük a narancssárga ruhás, térdeplő túsz fölé hajol, fejét hajánál fogva hátrahúzza, és nyiszálni kezdi torkát egy méretes késsel. A fogoly visít, mint a leölt disznó, vadul vonaglik a kés alatt, ami már csaknem átvágta a torkát. Végül elhal a szánalmas sikoly, a fej véresen borul a vállra, ott fityeg, mint valami levágott halotti maszk. A képekkel, melyeket a műtermében alkot, lezárja a réseket, tudatosan szépséggel fedi a rémületet. A fényen át lélegzik, az a munkaeszköze. Az éjszakai háztetők fölé rögtönzött előadások éltetik. Visszatérő rémálma a nappalról halálos fenyegetés. Remegni kezd, a film hideg verítékként csapódik ki a pólusaiból. Hozzábújik az alvó férfihez, és megragadja a nemi szervét. Érzi, ahogy duzzadni kezd, a bőr vékonya megfeszül tenyerében. A melegen lüktető hímvessző szabad utat talál magának, egyre keményebb keze szorításában. Aztán Grill átlendül a férfi combján, fölébe kerekedik, és átadja magát az érzésnek, amit a hímvessző befogadása jelent. Először lassú élvezettel, majd - mikor elérkezettnek látja az időt - fokozza a tempót, ömlik róla a veríték. Dale, miközben kilövelli ondósejtjeit, megemeli ágyékát, amitől inogni kezd a nyeregben. Felemeli a fejét, azt hiszi, álmodik, majd visszadől a párnára. Grill lehanyatlik, a férfi háta mögé csússzam Köszönöm, súgja, miközben kibontakozik az ölelésből, akár a meztelen csiga, nyomot hagyva maga után a fekete bőrön. Aludj csak, szorítja meg könnyedén szeretője vállát, miközben összekucorodik. Dale erőtlenül dünnyög, és sóhajtva visszahanyatlik az ágyra. Az álom határán simul a férfihez. Jóval elmúlt már dél, amikor visszatér a fénybe. Az ágy üres, de az éjjeliszekrényen talál egy udvarias üzenetet. Teste fáradt, de könnyű a lelke. Dale kedves szavai korántsem tolakodók. Lehetőséget jelentenek, nem kötelezettséget. Mosolyog a hatalmas lenyomaton, amit a férfitest hagyott az ágyneműn. Feláll, és felsiet az emeletre. Sohasem tér vissza ugyanahhoz a napsugarakban megmutatkozó porszemhez. Üvegtornyában afféle fogódzó a fény, amit csakis azért szeret, mert állandóan változik. Átalakul az éggel, a nappal és az évszakokkal. Grillnek rengeteg arca van, de ezek az álarcok befelé fordulnak. Kifelé mezítelen, ki van szolgáltatva a hangulatok kényére-kedvére. Hozzáfog az éjszakai előadás programjához. Gyűlöli az ismétlést, ezért repertoárját minden éjjel gazdagítja valamivel, újakat léptet a régi elemek helyébe. Saját ízlése szerint formálja az internetről letöltött anyagokat. Elegendő világ áll 17
