Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Tóthpál József: Kodály Zoltán és a magyarság sorskérdései
Ebben a sajátos magyar világban kellett Kodálynak megértenie és megtalálnia a maga útját, és elfogadtatnia küldetésének céljait. A cél pedig - mint már az előbbiekben érintettük - a magyar zenekultúra megteremtése: a zenekultúra által pedig öntudatra ébreszteni, öntudatában megerősíteni a magyarságot. Nemzeti önismeret nélkül ugyanis nem lehet kitűzni és elérni nemzeti célokat. Rendkívüli adománya, áldása sorsának, hogy ebben a küzdelemben Bartókban hűséges barátra és társra talált, s olyan tanítványok és azok tanítványai követték, és követik ma is az úton, akik képesek folytatni a missziót. Mert a küzdelemnek még nincs vége... Nem lehet feladatom, hogy Kodály életművének valamennyi állomását feltárjam és elemezzem, vagy hogy műveinek sorát egyenként számba vegyem. Az talán viszonylag könnyen belátható, hogy műveinek döntő többsége a magyarság sorskérdéseihez kapcsolódik. A legizgalmasabb kérdések egyike az, ahogyan Kodály kitör a magányból, és a néphagyományból feltörő népdalfeldolgozásokon s a romantikus életérzésből születő műdalokon át, amelyeket Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Csokonai, Kölcsey, Ady Endre, Balázs Béla verseire komponált, továbbá hangszeres művein, az I. és a II. vonósnégyesen, a Csellószonátán, majd a Triószerenádon át eljut a nemzeti közösséghez. A döntő fordulatot ezen az úton, Kodály zeneszerzői pályáján a Psalmus Hungaricus, a Magyar Zsoltár jelenti, melyben a szerző sorsa beteljesedik: a magyarság és Kodály sorsazonossága véglegessé, szétszakíthatatlanná válik. A Psalmus Hungaricusszal kapcsolatban számos értekezés, tudományos dolgozat és esszé íródott. Közülük is talán a legismertebb Tóth Aladár tanulmánya, amely a Pesti Napló 1923. november 20-i számában jelent meg, a legnagyobb szabású tudományos értékű Bónis Ferenc Kodály Magyar Zsoltárának születése című értekezése, amely a szerző Hódolat Bartóknak és Kodálynak című kötetében (1992) olvasható. A legérzékenyebb elemzések egyike pedig a Psalmus Hungaricusvöl Szabolcsi Bencétől származik, akinek 1924-ben írt rövid tanulmányában egyebek között a következőket olvashatjuk: „Mint a XVI. század számos magyar verse, ez a zsoltár is tele van az üldözött költő keserű önvallomásával, és robusztus, izzó erejű, gazdag nyelve ennek a csodálatos, ígéretekkel teljes, vívódó magyar századnak irodalmában is külön helyre állítja. Nem véletlen, hogy ez a zaklatott életű század annyira mélyére hatolt a magyar sors lényegének- és nem véletlen, hogy Kodály épp ebben a korban találja meg legnagyobb alkotásának szövegét." Ha Szabolcsi Bence a történelmi analógiát érzi fontosnak, Tóth Aladár egy 1942- ben megjelent tanulmányában a társadalmi vonatkozásokat emeli ki: „A magányos próféta hangja összecsendült a magára hagyott nép hangjával... A Psalmus Hungaricus-ban éppen a hangoknak ez a szimbolikus összetalálkozása nyitotta meg Kodály művészetének új perspektíváját. Az a töretlen emberség - melyet eddig magányos embersorsok magányos utakon idéztek - most egyszerre az utak és sorsok összetalálkozásának víziójában mint valami nagy beteljesedés bontakozott ki." Kodály zenéjének esztétikai sajátosságait tekintve, a fentiekkel összhangban, a népdalok világa, a pentatónia és a középkori zsol- táros dallamok összeölelkezését figyelhetjük meg a magyarság sorsszerű katarzisában. Filozófiai megközelítésben pedig azt látjuk, hogy a Psalmusban a doxológia - a keresztény istendicséret fohásza - a nemzeti hovatartozás érzéseivel párosul. Egyedülálló pillanat ez a magyar zene történetében: amikor a nemzeti eszme és a keresztény hitvallás művészi szimbiózisában transzcendentálisán egyesül a lélek. Kodály minden további alkotásának hátterében a Psalmus Hungaricus áll. Megkezdődik a magyar népdalok világának beáramlása - műzenévé = művészetté válása - pontosan úgy, ahogyan ezt Bartók Béla A parasztzene hatása az újabb műzenére című tanulmányában 1931-ben az Új Idők lapjain megfogalmazta. A Háry János - Garay János versei nyomán- a népmesék mítoszából bukkan elő, hogy a népdalok csodáival - az álom és a valóság szinesztéziájában - a népi képzelet, a humor és a történelmi valóság sajátos fényében és 7
