Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Fekete F. József: Üdvözítő egyszerűség (Danyi Zoltán könyveiről)
a kulcsszó, ami a ma művekkel jelentkező - és szóhoz is jutó - írókat szembesülésre kényszerítette a dolgok pótolhatatlanságának tudatával, és arra a hiányokat megfogalmazó (Szögi Csaba), a hiányokkal szembeállítható autentikus szövegvilágot létrehozó (Danyi Zoltán, Verebes Ernő, Samu János Vilmos, Nagy Abonyi Árpád, Sáfrány Attila, Beke Ottó), a két lehetőséget egybejátszó (Sándor Zoltán) írásokkal válaszolnak, vagy pedig az irodalomnak a medialitás által kínált lehetőségekre való kiterjesztésével teszik érzékletessé, és nem utolsósorban élvezetessé azt, amit irodalomnak és amit a közmegegyezés nyomán (irodalom)elméletnek nevezünk, végső soron azonban művészetnek tekintünk (DNS-kör). A hiány poétikája, az idegenség, a kívülállóság (kirekesztettség), a kivonulás már korábban megjelent Danyi Zoltán szűkszavú, metaforikus költészetében, akárcsak a valóság illúzióként való tételezésének tematizálása és problematizálása. Költészete egyre „keletibb". Egyfelől a percepció illúzió voltának fürkészése utal erre, másfelől pedig az a versalkotó módszer, amely a jelentést hordozó szavakkal a jelentésen túlit, a megnevez- hetetlent kívánja kimondani, a szavakat a szemantikai, a jelölt tárgyra utaló vonzatúkon túlmenő értelemmel felruházva átlényegíteni. Ilyen irányú gondolkodását jelzi az is, hogy Gyümölcsversek című kötetébe5 felvette a tizennyolcadik században élt Ryokan (eredeti nevén Ymamoto Eizo) japán szerzetes és remete zen költő sorait, amelyek tipográfiailag elkülönülve, paratextusként igazítják az olvasó látószögét és alkotnak motívum-, illetve szemléleti hálót Danyi verseivel. A haikuszerző költő szerzetesi neve egybevág a hagyományos japán vendégfogadót, vagy inkább szálláshelyet jelölő köznévvel, ami a japánok számára a hagyományok felé való lelki áthatolást, a nyugatiak számára a világ rohanásából való kivonulást jelent(het)i - valamiféle spirituális elmagányosodást, az egzisztenciális magánytól teljesen eltérőt, a világba vetett ember embertársai közönyéből és önzéséből eredően ugyanis eleve magányos, s ez a magasabb rendű magány, a spirituális magára ébredés előfeltétele a feleslegek levetése általi beavatásnak, a világot mozgató erőkkel való azonosulásnak. A Ryokanra való utalás azért útbaigazító, hogy Danyi letisztult, egyszerű, képeket felvillantó lírájában ne a versbe szedett bölcseletet, a gondolkodásnak a világot látványba vagy látomásba zsugorító eredményét keressük, noha ilyen verseket is találunk a kötetben, például az Édeskeserű címűt, hanem a költő mindennapjai során szerzett tapasztalatainak lírai megfogalmazását lássuk, átéljük, miként keresi magában és a világban a harmóniát, hogyan teremt egyensúlyt személye és környezete között. (Ez a módszer az előző verseskötetére visszavetítve is működik.) Az egyensúly csak akkor áll be, ha az egyén harmóniába kerül a környezetével. Miként lehetséges ez, ha a világ szinte egyébről nem is szól, csupán a hiányról? A Gyümölcsversekben valaki mintha húrok nélküli csellón játszana, és a nyomában keletkező csendben csak a levelek rezgése jelezné a világ létezését, ami bizonyára illúzió, ugyanis a képből még a zodiákus jelei is kiúsznak, amivel (világ)egyetemessé lesz a hiány, még semmisebbé a semmisség. A világegyetem ciklikus mozgása vagy körforgása mögött folyton jelen van a hiány, árnyékban vagy vakítóan: „a sötétséget fény rejti el / a fényt egy ág takarja" (Nap, éj). Fél életünket éjszaka tölti ki, személyiségünknek felét az óramutatóval ellentétes forgású, sötét jin határozza meg, a másikat a bölcsebb jang, de sohasem lehetünk biztosak benne, hogy melyik felünknek jobb, ha takarásban marad. Igencsak beszédes a kötet egyik versének címe: Eltűnik ha megfogalmazod. Aminek nevet adtunk, az egynevűvé, egyértelművé lényegül, elveszíti a megnevezhetetlen állapotában birtokolt jelentéstöbbletet, emberi mértékűvé lesz, ennélfogva semmissé, halandóvá, ideiglenessé válik. A nyelvi megnevezés ily módon elszegényíti a világot, kilúgozza belőle a 5 Danyi Zoltán: Gyümölcsversek. zEtna, Zenta, 2006. 58 o. 111
