Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Fekete F. József: Üdvözítő egyszerűség (Danyi Zoltán könyveiről)
megújulás reményét, például az Alma című versben („Fiatal almafák nem / látszanak a vakító /fehérben, ami eltűnt"), ahol a megnevezés nyomán nem csupán a jövő reményét hordozó jel bucskázik bele a hiányba, hanem az azt elnyelő közeg is. A névadás, az egyéniesítő, és ezáltal szimplifikáló és jelentésbeli szegényedést okozó megnevezés azonban nem vonható vissza, ami eltűnt, az nem pótolható, minden megismételhetetlen. A költő egyetlen gesztust tehet a megnevezés visszavonására, összegyűrheti a versét tartalmazó papírt, ebből eredően frekventált szókapcsolat Danyi Zoltán verseiben az „összegyűrt papírlap". Az összegyűrés, az elvetés, a visszavonás gesztusa még nem azonos a megsemmisítéssel, az összegyűrt papírlapról valami még leolvasható, tehát még nem hiány, de már eldobásra, megsemmisítésre ítélt, ugyanakkor még rekonstruálható, még része a világnak, a megnevezés visszavonása nyomán talán éppen maga a világ. A költő belső harmóniáját - erről szólnak a Gyümölcsversek - mégsem a világ fölötti hatalma, a megnevezés és a megnevezés visszavonásának kiváltsága teremti meg, hanem a percepcióra épülő kontempláció, amely a versírás mimetikus folyamatát kijátszva világot teremt, még ha ennek a konstruktív folyamatnak az alappillérei éppenséggel hiányokként is nevezhetők meg. maszre A könyvkritikai rovat megjelenését a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap nka Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112
