Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Fekete F. József: Üdvözítő egyszerűség (Danyi Zoltán könyveiről)
Danyi Zoltán könyvének Patkánykert című ciklusa ezt a visszavetülő szándékot tükrözi: a fejezetekben úgy bukkannak föl a szereplők, hogy az olvasónak sejtése sincs róla, mit keresnek ott. Aztán egyre gyakrabban tűnnek föl, átszivárognak egymás történeteibe, és egy kirajzolódó viszonyrendszer hálójának összefonódó szálait tartják kezükben, ami felé tulajdonképpen Grigorij Danyilovics története löki vissza az olvasót. Az ebben a szövegrészben tapasztalható pszichoszomatikus életrajzok valami módon a párhuzamos életrajzokat idézik meg olvasói képzettársításaink során. A párhuzamos életrajzok a Krisztus utáni első és második század fordulóján élt Plutarchosnál, a későbbi Hadrianus császár nevelőjénél jelentek meg a műfaj archetípusaként. Plutarchos negyvenhat párhuzamos életrajzot írt, amelyekben egy-egy görög egy-egy római személlyel került párhuzamba, olyan párosokat alkotva, mint Alkibiades és Coriolanus, Demosthenes és Cicero, Kimon és Lucullus, Nikias és Crassus, hogy az életrajzok végül a synkrizis során sommás egybevetésre kerüljenek. Danyinál az összehasonlítás helyett az élettörténet-fragmentumok állnak össze, valahogy úgy, mint egyik történetének hőse, Hermann Kühn német régész és művészettörténész esetében, aki felfedezett egy ősidőkből származó, különleges barlangrajzot, és megvilágosodott előtte, hogy „az ábra a megértés korlátáiról szól, arról, hogy van valami, amit nem tudunk ésszel felfogni, amit, bármennyire igyekezzünk is, nem tudhatunk megérteni és tudományosan megmagyarázni. Vagyis ez a rajz, ez a nyolcezer éves őskép egy kardinális fontosságú dologról: az érthetetlenről szól." A régész belezavarodik a felfedezésébe, és néhány hét elteltével festeni kezd, ám nem absztrakt alkotásokat, miként azt elvárták tőle sorsának ismerői, hanem egyszerű témákat, „szinte pirongatóan naiv élethelyzeteket", és végső boldogsággal töltötte el, hogy ha a festménye néhány kellemes percet adott szemlélőjének - Hermann Kühn meglelte életének értelmét, és örökre tudatosult benne, hogy összetettsége és bonyolultsága ellenére milyen egyszerű minden, s nem a bonyolultság felfejtése, hanem az egyszerűség felfedezése az igazán üdvözítő magatartás. Hogy valójában lenne-e minőségi különbség a két kötet között, nem tudom, akár az egyik, akár a másik közelebb állhat úgy a szerzőhöz, mint az olvasóhoz, tény azonban, hogy Danyi Zoltán mindkét könyvben élvezetes prózát írt, és lényeges, hogy eközben mindvégig érzékelhető szerzőjének azonosítható jelenléte: prózája, világlátása kiforrott, stílusa felismerhető, autentikus szerzői világképe szilárd alapokat épített prózaírásában. Hermann Kühnt nem véletlenül érezhetjük a szerző alteregójának, hiszen Danyi is egyfelől a bonyolult stúdiumok világában él, elméleti dolgozatai, fordításai az elvont tartalmak iránti érzékenységéről tanúskodnak, míg másfelől költészetében és prózájában az egyszerűség feltárására, higgadt kontemplációra és olvasóbarát szövegek létrehozására törekszik. Alig kilencven oldalas kötete tulajdonképpen monumentális építmény, szereplői nem a képzelet szülöttei, hanem egy létező, részben olvasmányélményekből, részben tapasztalatból és ismeretekből, részben a valóság elemeiből táplálkozó öntörvényű világ lakói, akiknek bonyolult életsorsát egyszer csak majd egy vaskos könyv tárja elénk, és akkor majd igencsak elcsodálkozunk. Addig is, figyeljünk erre a fiúra, szemünk láttára válik fontos íróvá. Aki költőként se utolsó. Először a lassú elmozdulások verseit gyűjtötte kötetbe4: más közös jellegzetességük talán nincs is az egysorosoktól a hosszú leíró versig váltakozó formát öltő költeményeknek, mint a kimért szemlélődés közben lassú elmozdulásokkal körbeforduló, majd megpihenő tekintet tempója, és a látóhatáron belüli részletekre való összpontosításból sarjadó gondolati kép. A szemlélődés tehát korántsem a leírás előfeltétele és nem is öncélú tevékenység. Nem arra szolgál, hogy a lírai én a környezetéből vett mintákból, látványokból, jelenségek megtapasztalásából, megismeréséből töltekezzen fel a versírás küzdelméhez szükséges energiákkal, hanem valamiféle nyugalomkeresés, meg4 Danyi Zoltán: Átcsúszik kékbe. Forum Könyvkiadó. Újvidék, 2003 109
