Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Erős Ferenc: Önéletrajz, napló, levelezés: analitikusok és páciensek önvallomásai
A pszichoanalízis korai történetében a levelezésnek különleges szerepe volt a mozgalom szervezésében, belső konfliktusainak, személyes és szakmai vitáinak kezelésében. A magánlevelek mellett különös jelentőségre tettek szert az úgynevezett körlevelek (Rundbriefe), amelyeket Freud „titkos bizottságának" tagjai váltottak egymással (Freud, Ferenczi Sándor, Emest Jones, Karl Abraham, Max Eitingon, Hanns Sachs, Otto Rank)49, vagy az a levelezés, amely 1933 után az emigráns Otto Fenichel, a pszichoanalitikus-moz- galom marxista ellenzékének vezéralakja és eszmetársai, köztük Gyömrői Edit és Siegfried Bernfeld között folyt.50 Ezek a levelek a pszichoanalízis „magán-" és „félhivatalos" történetéhez tartoznak. A levelezéskorpusz egésze ugyanakkor lényegi részét képezi a mozgalom egész történetének, amely igen nagy mértékben tradícióközösségen és élményközösségen, e közösség tagjainak, valamint páciensek és a vonzáskörükbe került más személyek sűrű, olykor szinte áttekinthetetlen hálózatán alapul. E tradícióközösség történetének megismerése valójában emlékezettörténet, amelyet - Jan Assman megfogalmazása szerint - „nem a múlt mint olyan érdekli, hanem a múlt csak úgy, ahogy emlékeznek rá. A hagyományo- zódás ösvényeit, az intertextualitás hálóit, a múlt olvasatának diakronikus kontinuitásait és diszkontinuitásait vizsgálja". 51 A levelek kiegészítik és elmélyítik az orális tradíció- áthagyományozódást, amely a pszichoanalízis transzmissziójának és terjedésének legfontosabb eszköze volt. Freud emlékezettörténelmi fő műve, a Mózes és az egyistenhit éppen ezeket a hagyományozódási ösvényeket világítja meg. A pszichoanalitikus mozgalomban domináló hagyományátadási formák teszik érthetővé a mozgalom önmisztifikálásra irányuló hajlamát, amelyet azután a „hivatalos" történetírók is átvettek, így a már említett Emest Jones, Sigmund Freud első számú bio- gráfusa. A levelek persze torzíthatják is az emlékezettörténelem jól bejárt ösvényeit és az önmisztifikáció képeit; érthető tehát, hogy a különféle publikált levelezések szövegét a jogtulajdonosok és a szerkesztők erőteljes cenzúrázásnak vetették alá, elsősorban Freud leveleiből hagytak ki egész passzusokat, s a szövegeken torzítást, hamisítást, szépítést hajtottak végre. Ennek részben praktikus okai voltak (még élő személyek, páciensek vagy a leszármazottak személyiségi jogai), másrészt viszont kifejezetten ideológiai és mozgalompolitikai, például az „őrültnek" nyilvánított Wilhelm Reich mozgalomból való kizárása valódi okainak és körülményeinek agyonhallgatása. A levelek szövegeinek helyreállításával, csonkítatlan formában való (újra)kiadásával napjainkban számos kutató és archivista dolgozik, számos anyag azonban még évtizedekre zárolva van.52 Sigmund Freud és Ferenczi Sándor 1908-tól 1933-ig tartó levelezése, amely már magyar nyelven is teljes egészében hozzáférhető, ilyen torzításokat nem tartalmaz. Kiadásának története (a levelezés első kötete 1993-ban jelent meg először, franciául) önmagában is jól mutatja, hogy az emlékezettörténeti munkának milyen ellenállásokon és hálózati viszonyokon kell keresztülhatolnia. Erre a történetre azonban nem térnék ki.53 49 Gerhard Wittenberger-Christfried Tögel (szerk.): Die Rundbriefe des „Geheimen Komitees". Bd. I-IV. 1913-1920. Edition diskord, Tübingen 1999-2007. 50 Fenichel, Otto: 119 Rundbriefe (1934-1945). Szerk. Elke Mühlleitner und Johannes Reichmayr. Bd. I—II. Stroemfeld Verlag, Frankfurt am Main, Basel, 1998. 51 Jan Assman: Mózes, az egyiptomi. Osiris, Bp., 2003. 24. old. 52 A levelezéskiadások történeti és kritikai problémáról lásd Emst Falzeder: A quoi appartient Freud? Reflexions sur l'éditions des correspondances de Freud. In: André, Haynal, Emst Falzeder, Paul Roazen (ed.): Dans les secrets de psychanalyse et son histoire. PUF, Paris, 2005. 53-74. Manfred Pohlen: Freuds Analyse. Die Siztungprotokolle Ernst Blums. Rowohlt Verlag, Reinbek bei Hamburg, 2006. 53 Lásd erről Judith Dupont: Egy kegyeletsértés története. Thalassa 1997/2-3. sz. 59-68. old. 38
