Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Erős Ferenc: Önéletrajz, napló, levelezés: analitikusok és páciensek önvallomásai
Negyedszázados levelezésük során a pszichoanalitikus mozgalom történetének e két nevezetes alakja több mint ezer levelet váltott egymással. A levelezés önmagában is monumentális teljesítmény volt: Freud és Ferenczi bizonyos időszakokban naponta többször is váltottak levelet. A teljesítmény azonban nem pusztán a levelek mennyisége, hanem azok tartalma, minősége szempontjából is egyedülálló. Bár sem Freud, sem Ferenczi nem volt hivatásos író, levelezésük - két rendkívül művelt, az irodalom és művészet iránt is roppant fogékony közép-európai polgár levelezése - bizonyos értelemben irodalmi műként is felfogható, számos valódi episztola található köztük. Mint minden műalkotásnak, e levelezésnek is igen sok rétege van, sokféle szempontból elemezhető. A levélfolyam burjánzó sorai között a személyes, intim vonatkozású beszámolókat, reflexiókat, vallomásokat éppúgy megtalálhatjuk, mint egy interszubjektíve megalapozott, kölcsönös pszichoanalízis nagyszabású kísérletét. A levelezést egy hatalmas analízis-folyamnak is felfoghatjuk, amelyben a fő analizált Ferenczi, ám képletesen és töredékesen maga Freud is díványra kerül. A levelezésben folytatott elméleti és módszertani eszmecseréik alapján számos Freud- és Ferenczi-mű egész keletkezéstörténetét rekonstruálhatjuk, az ötlettől a megvalósulásig. Megismerhetjük belőlük a pszichoanalitikus mozgalom „gründolásával", szervezésével, irányításával, a belső konfliktusok kezelésével kapcsolatos tevékenységüket s a háttérben rejlő, igencsak konfliktusos csoportdinamikát; nem utolsósorban pedig a kollégákhoz, a pályatársakhoz, a külvilághoz, a közélet, a kultúra, a társadalom, a politika szereplőihez és eseményeihez való viszonyukat. A levelezés, elsősorban Ferenczi részéről, egy nap mint nap készülő folyamatos önéletrajzi napló írásához hasonlítható, az önéletírás folyamatát azonban állandóan megszakítják a kommentárok, az értelmezések és a teoretikus fejtegetések. A levelekben kibontakozó önéletrajz narratív struktúráját tekintve az esettanulmányokéval rokon, mivel egyrészt itt is betegségtörténetről van szó, a tünetek leírásáról, másrészt kezeléstörténetről - noha a kezelést többnyire Ferenczi maga végzi, a kezelés eszközeit Freud csak a kritikus pillanatokban (Ferenczi házasságának előmozdítása érdekében) veti be. Ferenczi saját, bizalmas emlékeit, élményeit, érzéseit, titkait értelmezendő anyagként tárja Freud, s talán még inkább saját maga elé. „Magam is kezelendő eset vagyok - nálam azonban annyiban tagadhatatlan a haladás, hogy ennek tudatában vagyok54 - írja Freudnak, egy más helyen pedig így fogalmaz: „Bárhogy legyen is, megint egyszer dísztelenül mutatkoztam Ön előtt - minden gyerekes gyengémmel és túlzásommal. S ha amúgy érdektelennek találná ezt a borzasztóan hosszú levelet, mint egy pszichoanalitikus forrásban lévő ember önvallomása talán érdekelni fogja majd.''55 Többnyire azonban nem várja meg Freud értelmezéseit, hanem maga értelmezi azokat a saját késztetéseit, amelyek vallomásra ösztönzik. Egy másik levelében így ír: „Addig- addig ingadozom egy közönséges levél és egy írásbeli analitikus gyónás között, amíg győzedelmeskedik az ebben az ingadozásban megnyilvánuló ellenállás, és a levél meg sem íródik. Hogy ezt közöltem Önnel: ez volt a kiút ebből a problémából. Bizonyára megérti és elnézi azonban, ha leveleimben még jó ideig eluralkodik a neurotikus ember egocentrizmusa."56 Ennek a kettős struktúrájú önéletrajzi narratívumnak a sajátosságait jól mutatja a következő, kissé hosszabb levélrészlet, amely a két nő, Gizella asszony és annak leánya, Elma közötti vívódásának idején született. A levél egyrészt a gyermekkori emlékeket idézi fel 54 Sigmund Freud-Ferenczi Sándor. Levelezés. Id. kiadás. 1/2. köt. 362. sz. levél. 55 uo. 1/1. köt. 169. sz. levél. 56 uo. II/l. köt. 520. sz. levél. 39
