Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Erős Ferenc: Önéletrajz, napló, levelezés: analitikusok és páciensek önvallomásai
Többnyire főként didaktikus célt szolgálnak; a pszichoanalízis értelmezési módjainak, metapszichológiai fogalmainak érvényességét világítják meg - a közvetlen terápiás folyamaton, a klinikai tapasztalatokon kívül eső területeken. Az életrajzok (a pácienseké és a híres embereké) azáltal kapnak különös jelentőséget Freud műveiben, hogy kanonizálják azokat a szabályokat és fogalmakat, amelyeknek segítségével megragadhatók a művész vagy más „nagy ember" lelki fejlődésének tipikus jegyei, mozzanatai, fő motivációi és alapvető konfliktusai, amelyek Freudnál az univerzalisztikusan felfogott Ödipusz-komplexus köré szerveződnek. Ezt a pszichobiográfiai műfajt fejlesztette azután tovább Erik FF. Erikson pszichohistóriává, amelyben e tipikus jegyek és konfliktusok az identitás, illetve az identitásválság fogalma köré szerveződnek.13 Az életrajzok mellett Freud műveiben gyakran találkozunk önéletrajzi epizódok említésével is. Ezek gyakran ugyancsak illusztratív és didaktikus célokat szolgálnak. Legnyilvánvalóbb ez az Álomfejtésben, ahol Freud részben saját álmainak elemzése útján mutatja be az álmok forrásait és funkcióit, az álommunka eszközeit és az álmok megfejtésének technikáit. Ugyanakkor Freud saját álmainak leírása során erőteljesen támaszkodik a cenzúra eszközére, amely elmélete szerint az álmok eltorzulásaiban központi szerepet játszik. Ám hozzáteszi, hogy „minél szigorúbban működik a cenzúra, annál messzebbre megy az alakoskodás, annál éleselméjűbb az a mód, ahogyan az olvasót az eredeti értelemnek mégis nyomára vezeti".14 Ez a „nyomolvasás" a pszichoanalízis történetével és Freud életművével foglalkozó pszichoanalitikusok, tudomány- és eszmetörténészek egyik legizgalmasabb „hobbijává" vált az utóbbi évtizedekben. Az Álomfejtés rejtett narratív biográfiai struktúrájának egyik legeredetibb, történeti szempontú feltárása az amerikai eszmetörténész, Carl I. Schorske nevéhez fűződik. Schorske Freud Alomfejtéséről szóló alapvető, 1973-as tanulmányában15 mutat rá arra a sajátos kettősségre, amely Freudnak ezt az alapművét jellemzi. A könyv felépítése Schorske szerint első megközelítésben tökéletesen megfelel a tudományos értekezések szokványos felépítésének. Fejezetről fejezetre hatol egyre mélyebbre, újabb és újabb szempontból világítja meg az álmoknak lelki működésünkben játszott szerepét. A műnek azonban van egy rejtettebb, személyesebb rétege is, amelyben - a tudományos fogalmak és hipotézisek rendszerén túl - a szerző mint szubjektum mutatkozik meg. Freud önvallomása ez, amely saját álmainak anyagát és hozzájuk fűzött kommentárokat tartalmazza. Ezen önanalízis révén feltárulnak azok a kulcsélmények, amelyek a fiatal Freud pályafutását, emberi és tudósi fejlődését, társadalmi tapasztalatait meghatározták. Freud tudományos műve Schorske szerint ily módon a világirodalom nagy vallomásainak sorába tartozik: mintha Szent Ágoston az Istenállamba, Rousseau pedig az Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól című művébe szőtte volna bele Vallomásait. Sok más helyen is találunk olyan epizódokat, amelyeknek önéletrajzi háttere valószínűsíthető vagy kikövetkeztethető, például A mindennapi élet pszichopatológiájában elemzett elvétések, felejtések, nyelvbotlások között.16 Freud azonban nemcsak többé vagy kevésbé rejtjelezett példák forrásaként használta saját életének epizódjait, hanem önálló önéletrajzi írásokban is feldolgozta őket - noha ezek elsősorban tudományos életútjának és moz13 Erik H Erikson: A fiatal Luther és más írások. Gondolat, Bp., 1991. 14 Sigmund Freud: Álomfejtés. Helikon, Bp., 1986.109. old. 15 Carl. F. Schorske: Politika és apagyilkosság Freud Álomfejtés ében. In: Carl. F Schorske: Bécsi századvég. Helikon, Bp., 1998.164-186. old. 34
