Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Erős Ferenc: Önéletrajz, napló, levelezés: analitikusok és páciensek önvallomásai
galomszervező tevékenységének állomásait, szakmai konfliktusainak és küzdelmeinek ábrázolását, nem pedig személyes életének intimebb történéseit tartalmazzák.16 17 Freud önéletrajzi írásaiban alkotta meg azt az önmitológiát, amely azután Ernest Jones monumentális Freud-biográfiájának alapja lett, és amely hosszú ideig domináns módon meghatározta a pszichoanalízistörténet-írás domináns nézőpontját is. A pszichoanalízisben - Freud nyomán - elterjedtté vált a rövidebb-hosszabb esettanulmányok közzététele. De a pszichoanalízis hőskorszakában más, „hibrid" műfajok is születtek, például „talált szövegek", elsősorban naplók publikálása. Ilyen „talált szövegként" tette közzé 1919-ben Freud első női követőinek egyike, Hermine von Hug-Helmut bécsi pszichoanalitikus egy Greta Lainer nevű tizenéves leány naplóját, amelyről azonban később kiderült, hogy szerzője valószínűleg maga Hug-Helmut volt.18 Ferenczi Sándor pedig 1925-ben közölte korábbi páciense, egy öngyilkossá lett fiatal nő páciensének feljegyzéseit Egy proletárlány gyermekkora. Feljegyzések egy 19 éves öngyilkos lány első tíz életévéről címmel.19 Ez az első személyben megírt önéletrajz feltehetőleg autentikus, bár megformálása Ferenczi keze nyomát viseli: az eredetileg magyarul írott feljegyzések csak német fordításban váltak ismertté. 1912-ben jelent meg - Brenner József néven - Csáth Gézának Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa című tanulmánya, amely azután kissé félrevezető módon Egy elmebeteg nő naplója címmel látott újra napvilágot. Ez ugyanis - ellentétben Csáth Géza saját Naplójával - valójában nem napló, hanem részletes kórrajz, amelyet a páciens, G. kisasszony feljegyzéseiből és kijelentéseiből vett idézetekkel illusztrált a szerző. (Egy elmebeteg nő naplója. Csáth Géza ismeretlen orvosi tanulmánya. A szöveget gondozta és sajtó alá rendezte Szajbély Mihály, Magvető, Bp., 1978) Az ilyen „talált szövegek", fiktív vagy valódi naplófeljegyzések mellett figyelemre méltóak a pszichoanalitikusok saját naplói, amelyek jóval haláluk után kerültek publikálásra. Ezek közül a legismertebbek az orosz pszichoanalitikusnak, Carl Gustav Jung egykori zürichi páciensének és szerelmének, a korai pszichoanalízis egy másik jelentős nőalakjának, Sabina Spielreinnek feljegyzései, amelyek ugyancsak „talált szövegként" kerültek elő 1977-ben a genfi egyetem pincéjéből.20 Az egyik legfontosabb, életrajzi, elméleti és történeti szempontból pedig legérdekesebb ilyen napló Ferenczi Sándor 1932-ben németül írt, és először csak a nyolcvanas években publikált, forrásértékű Klinikai naplója.21 16 Az ebben a műben elemzett elvetések és felejtések feltételezhető önéletrajzi hátteréről lásd Michael Molnár: Reading the look. In: Sander L. Gilman, Jutta Birmele, Jay Geller and Valerie D. Greenberg (eds.): Reading Freud's Reading. New York University Press, New York and London, 1994. pp. 77-90.; Margaret E. Owens, Forgetting Signorelli: Monstrous Visions of the Resurrection of the Dead. American Imago Volume 61, Number 1, Spring 2004, pp. 7-33.; Albrecht Hirschmüller: Evidence for a Sexual Relationship between Sigmund Freud and Minna Bernays? American Imago - Volume 64, Number 1, Spring 2007, pp. 125-129; Peter L. Rudnytsky: Freud and Oedipus. Columbia University Press, New York, 1982; Peter Swales: Freud, Minna Bernays, and the conquest of Rome: New light on the origins of psychoanalysis. New American Review, 1982, 1, pp. 1-23.; Douglas A. Davis:. Freud's Unwritten Case. Psychoanalytic Psychology, 1990, 7, pp. 185-209. 17 Sigmund Freud: Önéletrajzi írások. Cserépfalvi, Bp., 1993. 18 Hermine von Hug-Helmut: Tagebuch eines halbwüchsigen Mädchens. Von 11 bis 14 1/2 Jahren. Quellenschriften zur seelischen Entwicklung Nr. 1 Wien, 1919. 19 Ferenczi Sándor: Egy proletárlány gyermekkora. Feljegyzések egy 19 éves öngyilkos lány első tíz életévéről. Thalassa 2004/3. sz. 127-154. old. 20 Sabina Spielrein: Naplórészletek (1909 — 1912). Thalassa. 2006/1. 49-62. old. 21 Ferenczi Sándor: Klinikai napló 1932. Akadémiai Kiadó, Bp., 1996. 35
