Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Erős Ferenc: Önéletrajz, napló, levelezés: analitikusok és páciensek önvallomásai
amelynek során a terapeuta számára feltárul a betegség természete, a tünetek jelentése. Az esettanulmányban e két struktúra kapcsolódik össze egyetlen metanarratívummá, a páciens és a terapeuta által közösen megkonstruált történetté, amely létrehozza a konszenzuális értelmezés alapját, és egyszersmind elvezethet kettejük interszubjektív kapcsolatuk végeredményéhez, a gyógyuláshoz, vagy éppen a kudarchoz. Az esettanulmányok tehát nem élettörténetek; az alany életfolyamatának csak olyan epizódjait vagy csomópontjait emelik ki, amelyek a teoretikus fogalmi rendszer és az interpretáció szempontjából fontosnak bizonyultak. Zömükre a töredékesség jellemző, még akkor is, ha azok önmagukban zárt, koherens, sőt novellisztikus formában kerülnek bemutatásra. E töredékesség szélsőséges példája a Dóráról szóló esettanulmány,4 amelyet nem pusztán a leírásnak, hanem Freud nőiségről alkotott képének töredékessége, a nők „hiányos", „töredékes" lényként való felfogása került utólagos értelmezések és viták kereszttüzébe.5 A „Dóra-történet" előszavában Freud mindenesetre leszögezi, hogy „nincs más lehetőségem, mint hogy kövessem azon kutatók példáját, akik már attól is boldogok, ha hosszú nyugvásukból végül napvilágra tudják hozni a felbecsülhetetlen értékű, ám hiányos régiségek maradványait. A hiányzó láncszemeket más analízisek mintája alapján pótolom, de lelkiismeretes archeológushoz hasonlóan minden esetben megmondom, hol végződik a hitelesség, és hol kezdődik a saját konstrukcióm."6 Az archeológiái hasonlat - vagyis a koherencia hiányainak „kipótlása" saját konstrukciókkal - még inkább helytállónak látszik egy másik műfajra, a pszichobiográfiára. Freudnak a páciensekről szóló esettanulmányai mellett jellegzetes műfaja volt a pszichobiográfia, amely korábban élt emberek személyes dokumentumai, alkotásai, önéletrajzai, naplói, vagy a róluk szóló életrajzok és legendák alapján készültek. Ilyen például a Leonardo da Vinciről,7 Dosztojevszkijről,8 az ördög által megszállt XVII. századi festőről, Christoph Haitzmannról,9 valamint a vallásalapító Mózesről szóló tanulmánya10 11, nem utolsósorban pedig egy „egy önéletrajzilag leírt paranoia-esetről", Schreber bírósági elnök pszichózisáról szóló elemzése.11 Elő kortársairól csak egyetlen ilyen pszichobiográfiai művet készített Freud, a Woodrow Wilson amerikai elnökről szóló értekezést, amelyet valójában William C. Bullitt amerikai diplomata írt, Freud csupán közreműködőként szerepel benne.12 Ezek a pszichobiográfiák - az esettanulmányokhoz hasonlóan - ugyancsak a jelentősnek tartott élettörténeti epizódok és folyamatok bemutatására és értelmezésére szorítkoznak. 4 Sigmund Freud: Egy hisztéria-analízis töredéke [A Dóra-eset]. In: Sigmund Freud: A Patkányember. Klinikai esettanulmányok I. Cserépfalvi, Bp., 1993. 17-110. old. 5 Lásd Toril Moi: Férfiuralom: Szexualitás és episztemológia Freud Dórájában. In: Csabai Márta - Erős Ferenc (szerk.): Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás. Új Mandátum, Bp., 1997. 131-145. old. 6 Uo. 23. old. 7 Sigmund Freud: Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke. In: Sigmund Freud: Művészeti írások. Filum, Bp., 2001.115-199. old. 8 Dosztojevszkij és az apagyilkosság. In: Sigmund Freud: Művészeti írások 283-303. old. 9 Sigmund Freud: Eine Teufelsneurose im siebzehnten Jahrhundert. Imago, 1923. Bd. 9. S. 1-34. 10 Sigmund Freud: Mózes, az ember és az egyistenhit. In: Sigmund Freud: Mózes. Michelangelo Mózese. (Két tanulmány) Európa, Bp., 1987. 7-210. old. 11 Sigmund Freud: Pszichoanalitikus megjegyzések egy önéletrajzilag leírt paranoia-esethez (Dementia paranoides). [Az úgynevezett „Schreber-eset".] In: Sigmund Freud: A Patkányember. Klinikai esettanulmányok I. Cserépfalvi, Bp., 1993. 277-340. old 12 Sigmund Freud and William C. Bullitt: Thomas Woodrow Wilson: Twenty-Eighth President of the United States - A Psychological Study. Weidenfeld & Nicolson, London, 1967. 33
