Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Pintér Lajos: A madarat rajzoló kéz (Bodri Ferenc Bánk bán-illusztrációi elé)
mások jussából, hogy írhassa regényét és folytathassa házasságtörő szerelmi kapcsolatát a disznainak a kukákból száraz kenyeret gyűjtögető asszonnyal. M. H. J. ugyanis író, aki nem kevés öniróniával mondja magáról, hogy közismert, hiszen néhány könyvtáros tud róla, ám amikor gyászbeszédet kell tartania, pincér ismerősétől kölcsönöz fekete öltönyt, ráadásul a beszédével se remekel. Többkötetes, bibliai tárgyú regényt tervez, amelyben elégtételt kíván adni Jákob és Lea fiának, Izsakhárnak, a mostoha sorsú fiúnak, akinek apja rabszolgasort jövendölt. Az első kötet kézirata el is készül a kerettörténet lezárásáig. M. H. J. Izsakhárja azonban nem regénybe ékelt regényként jelenik meg Gion Nándor Izsakhárjában, fiktív világából csak átmesélt, olykor idézett részeket ismerhet meg az olvasó, éppen csak annyit, amennyivel Gion a regényírói tevékenységét tematizálja, közben szemlélteti, hogy a regényírás idejének történései az irodalom valóságmegszólító erején keresztül miként furakodnak be a többezer évvel korábban játszódó történetbe. A szerzői alteregónak is tekinthető M. H. J. például éppen a sivatagi és félsivatagi földet műveltetné regényhősével, de mivel igencsak járatlan a témában, egyszerűbbnek tűnik neki Izsakhárt háborúba küldeni, és ezzel máris megteremti a kapcsolatot a kettős, a bibliai kort megidéző és a jelent ábrázoló elbeszélő pólusok között: „...Izsakhár akár háborút is kezdhetne valamelyik szomszédja ellen, és akkor nem kellene földet művelnie és egyéb fárasztó dolgokat végezni, a háborúval mindent meg lehet magyarázni, azt is, hogy miért nem dolgozik az ember, és ürügyet is mindig lehet találni a háborúra..." M. H. J. elgondolja, mit kellene tennie a bibliai hősnek, Izsakhár pedig megvalósítja azt, a két regényidő egymásra másolódik, a jelenben zajló testvérháború atavisztikus eredői a történelem előtti időben nyernek okozati megerősítést, mindkét világ abszurddá lesz és groteszkbe vált, megteremti az egymásba való átjárhatóságot, és ezáltal erősíti a másik és saját hitelességét. Gion Nándor „dúsított realizmusában" a pontosság mellett egyik legfontosabb szövegalkotó eljárás a túlzás, amit M. H. J. nemes egyszerűséggel dicsekvésnek nevez. Ez az élményt magasra megemelő módszer végig nyomon követhető prózájában, a hallott történetek kisajátításában, a hős szerepének fölnagyításában, az események újramesélésében, amikor egyre nagyobb dimenziót nyernek a részletek. Az ilyen „dicsekvésnek" számító hangsúlyeltolódásokat Gion mindig leleplezi, az olvasó előtt világossá teszi, hogy hőse éppen lódít, például amikor a gyermekversek szerzőjéből terrorista lesz a történetében, és ezekkel a leleplezésekkel a sajátos gioni hős mindenkori jellemgyengeségét hangsúlyozza. Az azonban, hogy például Szivárvány (Kovács) Ervinnek, a Szivárvány Harcosai nevű szekta papjának kertjében élő sündisznó hátára is a szekta jelképe van festve, a legközvetlenebb gioni „dúsítás", ahhoz hasonló ironikus eljárás, mint amikor az utcanyelv helyett magas irodalmi stílusban beszélteti hőseit, vagy amikor a következő párbeszédhez hasonlatosan cinikusan humorizál: „ - Az ilyen izgága fickók előbb-utóbb rosszul járnak - szólt közbe M. H. J. - Ismertem egy jóságos öreg házaspárt, azoknak volt egy ilyen rossz természetű fiuk. Egy éjszaka botokkal ők maguk verték agyon a fickót, pedig egyszülött fiuk volt. A kötekedő fiút nem hatotta meg a jóságos öreg házaspár története..." Sziporkázó paródiaként, önkifigurázásként, ugyanakkor teljes epikai világképként is olvasható a regény: a tablóján szereplők közül mindenki belekeveredik a háborúba, magasztos eszmék lebegnek szemük előtt, közben elcsábulnak az anyagiaktól. A megcsalt Szivárvány Ervin, ő a kenyérgyűjtögető asszony férje, előbb a jól profitáló, lelket és testet erősítő gyógyteák forgalmazásával váltja aprópénzre a Nagy Fehér Madár tanait, majd magasröptű eszméit egy nagy fehér Volvóra cseréli; M. H. J. meg tulajdonképpen csupán azért kíván igazságot szolgáltatni a rabszolgasorba utalt bibliai gyermeknek, mert a kiadótól előleget vett fel a regényre. 94
