Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Fekete J. József: Bájosan együgyű kőszobrok (Helyi színek és túlszínezések négy Gion-regényben)
hangütésben van egy adag jópofáskodás, ami nemcsak a regénybeli elbeszélő ifjú korával és a vagány(kodó) társaságának kedélyes retorikájával magyarázható, hanem következetesen rányomja bélyegét az elbeszélő jellemábrázolására. Az első személyű hős kemény dolgokon megy keresztül, akaratlanul emberéletet olt ki, de elvégzi az egyetemet, éjszakai portásként csempészeknek falaz, bandaharcok szemtanúja, börtönben ül, közben szüntelenül álmodozik, minden szorult helyzetből kibeszéli magát, vagy kapcsolatai révén oldja meg problémáit. Sikamlós alak, de becsületes kíván maradni, kissé nyámnyila, problematikus szituációkban másra hagyatkozik, ha nőkkel van, amíg a beszéd hatalmával élhet, dől belőle a bódító szöveg, ám a tettek mezején a legkisebb ellenállás előtt meghátrál, és inkább romantikusan szenved, ilyenkor lehull a vagányság álcája, és kiderül, hősünk nem szeretne sohasem felnőni és tetteiért felelősséget vállalni. Talán túl fiatal még, és túl sokat látott már a világból ahhoz, hogy vállalni tudja a világgal szembeni kiállást. A regényt elbeszélő hős, Kiss Lajos a kedélyes történetben sem hagyja említés nélkül a második világháború tragikus eseményeit, ezúttal a jugoszláviai csángók kíméletlen sorsát, a háborús ellenfelek gyilkos üldözését, a népfelszabadítók és ellenségeik kegyetlen egymás közti leszámolásait, a meg nem értett nyelvvel szembeni intoleranciát, ám nem témaként, hanem a regény tartalmi elemeiként kezeli ezeket a dolgokat. Akárcsak az előbbi három, a negyedik regény, az Izsakhár (1994) története is erőteljesen jeleníti meg megírásának idejét, amelynek referenciái közvetlenül és áttételesen is benyomulnak a mű szövegébe. A szorongás, a fenyegetettség és a félelem által meghatározott alaphangulatot az első oldalakon nyomatékosítja a szerző, akinek az első bekezdésben M. Holló Jánosnak, a másodikban M. H. Jánosnak, a harmadikban már csak M. H. J.-nek nevezett hőse - gondoljunk a Kétéltűek a barlangban álfilozófiai diskurzusára a személynevek feleslegességéről, ugyanakkor az állandó jelzőkből képzett vezetéknevek gyakoriságára Gion műveiben -, egy, a szemét között talált színházi látcsővel körbetekint a lakótelepen, és megdöbbenve tapasztalja, hogy az egyik lakásból valaki katonai távcsővel figyeli, egy olyan optikai eszközzel, amit a hadsereg, a rendőrség tagjai, vagy esetleg a vadászok használnak, és ami mellett a sajátja játékszernek minősül. A regényből nem derül ki, hogy ki a megfigyelő, de a megfigyelés folyamata adja meg a mű keretét. A távcsővel mások lakását és az utcát fürkésző szomszéd nem az egyetlen figyelmeztető jel. M. H. J.-hez egy nyakkendős fiatalember próbál betörni, vélhetően egzisztenciális késztetésből, kétszer is figyelmeztetik, hogy háború lesz hamarosan, kereskedő ismerőse arra panaszkodik, hogy a nyugati országrészek (Jugoszlávia szlovén és horvát tagköztársaságai) lezárták határaikat az áruforgalom elől, sürgősen sok pénzt kellene elköltenie, párhuzamosan virágzik a fegyverekkel és a nyugtató gyógyteákkal való kereskedelem, suhancok azért támadnak ismerősére, mert katolikus papnak nézik, ugyanazok a suhan- cok előbb fegyverekhez jutnak, majd önkéntesként hadba vonulnak, ám amikor ott azt tapasztalják, hogy a fronton visszalőnek, hazapakolnak, nyomban magyarul kezdenek tanulni, majd Magyarországra költöznek. Ugyanakkor a bőrét mentő magyar fiút lerángatják a vonatról, mundérba öltöztetik, a frontra hurcolják, ahol elesik. Idehaza szabadcsapat költözik a bérház pincéjébe, amelynek őslakóit, a macskákat elűzik, kicsinyeiket szemeteskukába dobják. Gion illúziómentes kíméletlenséggel és pontossággal jeleníti meg a regényben a világot, konkrétan a háborús hátországot. Hőse, M. H. J. - aki nem azért szerepel csak iniciáléival a történetben, mert identitását személynevén kívüli térben valósítja meg, hiszen vezetékneve, a Holló is szimbolikus jelentésű, hanem így bensőségesebb közelségbe kerül az olvasóval - nyugtázza az intő jeleket, majd a háború tényét is, de látszólag mindenhez alkalmazkodik, alkatával ellenes önvédelemre rendezkedik be, előbb egy fafaragó művésztől kapott baltát, majd egy, ugyancsak kapott marokfegyvert tart ablakában, amire ráláthat a távcsöves szomszéd. Ahol alkalma nyílik, csippent 93
