Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Kántor Lajos: Gellért Sándor-olvasat (2007)
létrejöttének szociokulturális alapjai voltak. A jómód, a kulturáltság előnyeit elismeri. De megérzi azt, hogy ezzel valami lényeges mégis elvész. „A jómód áldása és átka fejeződik ki a svéd sajtó hatalmas papírtengerén is" - mondja. „Hihetetlen szinte, hogy mily kevéssé érdeklik ezeket az északiakat Európa ügyes-bajos dolgai. A nagyközönséget, akik hírlapból élnek, szinte egyáltalán nem. Mióta itt vagyok, alig tudok valamit Európáról, noha naponta átlapozom a svéd lapokat. De a vezércikk a trónörökös eljegyzéséről disszertál, a lap főhasábjait a motorbicikli és az automobil-versenyekről szóló riportok töltik ki. Németország bajai a közgazdaság rovatába szorulnak, két-három rövid sorba, az általános hírek közé..." Benyomása szerint: „A neutralitás, a hagyjatok magunkra langyos levegője ez. Míg Európa vergődik, te boldog észak ünnepelsz..." Ez utóbbi megjegyzés, persze, akár a „vergődő" európai irigysége is lehetne, aki hiányolja a szolidaritás gesztusait a jómódban élők megnyilvánulásai közül. S nyilván van is valami ebben a sejtésben: a válsággal sújtott Németországból Svédországba látogató Németh erre az összefüggésre kivált érzékeny lehetett. De mégsem csak erről van szó, észreveszi azt is, hogy ebben az ünnep- lős jómódban, a jólét kialakulásával párhuzamosan, valami kiüresedés is végbement: a lényeges fejleményektől való elvonatkoztatás, a fölpuffasztott kisszerűségbe menekülés. „Mindenütt, végig az országon, ünnepelnek valamit" - jegyzi meg. „Ha nincs még csak egy helyi marhavásár sem, ami miatt a kék-sárga zászlókat felhúzzák, akkor a nyár múlását ünnepük lobogó tüzekkel..." Majd hozzáteszi: „És ilyen langyosak, jóneveltek, a szenvedélyekkel szemben neutrálisak a nők is. Amellett öntudatosak, határozottak és megvetik a szenvelgést persze. (Az általános felvilágosodottság országa ez.)" A cikk jellege és terjedelme természetesen nem teszi lehetővé számára (s nyilván benyomásai is túlzottan frissek és alkalmiak voltak még ahhoz), hogy a jóléti kapitalizmus mélyebb elemzésébe fogjon. De figyelemre méltó, hogy egyáltalán a probléma lehetőségét észreveszi. S szimptomatikusnak kell tartanunk, hogy - mint e stockholmi impressziói is tanúsítják - a sikeres modernitás viszonyai közt, a „felvilágosodottság" diadalmaskodásában is érzékeli az emberi veszteséget. Lelki oppozíciója tehát nemcsak a válságból válságba bukdácsoló, rossz tendenciákkal telített német (vagy ahogy ő mondja: „középeurópai") viszonyoknak szól. Úgy tetszik, maga a modernitás a kérdéses számára, jóllehet művészként s intellektuális opcióit illetően maga is a modernitás része, s nem „visszafelé", a múltba, hanem előretekint. 9 Németh Andort, mint volt már szó róla, a német pénzügyi reform bevezetése, Berlin „drágává" válása kényszerítette vissza Bécsbe. Nem kétséges, ezzel intellektuálisan sokat vesztett: Berlinhez viszonyítva Bécs ekkor az európai „történéseknek" csupán mellékszíntere volt. Ahhoz képest, amit Berlinben megfigyelhetett s tudatosíthatott magában, Bécs életvilága meglehetősen marginálisnak számított. S a bécsi emigrációnak a magyarországi konszolidációval párhuzamos lassú, de föltartóztathatatlan ellehetetlenülése (ami a Bécsi Magyar Újság sorsában is megmutatkozott) tovább rontotta helyzetét, szűkítette lehetőségeit. Egzisztenciálisan is, hiszen Bécsbe való visszatérését követően hamarosan állás nélkül maradt, s mentálisan is. A vasmennyezet, amelyről A kétségbeesett Berlinben írt, személyes életében is mind érzékelhetőbben ereszkedett le rá. 79
