Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Valastyán Tamás: Vitam impendere vero (Bálint Péter: Egy kretén vallomásai)
Körmendi prózaírói munkásságának megítélése az életművet és a válogatást tekintve sem egyszerű. A költőként induló fiatalember a hetvenes években újságíró lesz a megyei lapnál, a szépírást így a zsurnalisztika felől közelíti, vagy(is) a kettőt párhuzamosan műveli, s mert nála a valóság tükröztetése a művekben - a fent emlegetett szelíd ábránd és eltökélt remény, miszerint a szó ereje jobbíthat a világ dolgain - mindig meghatározó volt, prózájában a kimondás, a szembesülés-szembesítés kényszere - olykor a sor(s)ok között - elsődlegesebbnek tűnik a strukturális vagy narratív megoldásoknál. A válogatott írásokat tartalmazó kötetben is több olyan „szocioriport" található, amelynek hőse egyes szám első személyben, monológszérű- en meséli el életét, ám ebből következően, ahogy Márkus Béla írja, hiányzik belőlük „a több nézőpontból való láttatás, az az időszembesítés, amely viszonylagossá tesz szinte minden értékállítást, életigazságot". Körmendi prózájában, sokszor a novellaként olvashatókban (A repedés, A mosoly), illetve a kisregényekben is (Művész Pista huszonegye, Nyers hús), az elbeszélő, ismét Márkust idézve, „ugyanúgy rábíz mindent a szereplőire, ugyanúgy kivonul a történetek világából, miközben személytelen és meghatározhatatlan marad, ahogy a szocioriportokban a riporter tette". Hogy Körmendinél mennyire elválaszthatatlan az újságíró a szépírótól, az is jelzi, hogy Magánkrónikák címmel 1996-ban megjelent kötete - melynek teljes anyaga bekerült a válogatásba, s amely kijelöli az életmű prózai csúcsait - eredetileg napilapban közölt rövid, többnyire másfél-kétflekkes írásokat tartalmaz. Tárcákat, tárcanovellákat, amelyeknek történetei a bennük ábrázolt élethelyzeteken, sorsokon keresztül az elmúlt évtizedek, s persze a jelen szinte teljes barbaricumi tablóját vetítik elénk: a hadifogságot, a Rákosi-korszakot, a tanyavilág felszámolását, a fusizások, a bürokrácia világát, munkát és szerelmet, szívósságot és árulást, „népharagot" és „sörtörténeteket", a kulákokat, rizsőröket, cigányokat, nyugdíjasokat, nyomozókat, megcsal- takat, diszkós lányokat, betegeket, várakozókat, férfiakat és nőket, egyszóval minket. Némelyik történet az emberi sors olyan teljességét mutatja fel, amelynek előzménye talán egy mélyinterjú, egy életvallomás lehetett. így a Magánkrónikák darabjai, az Örkényi egyperces novellák után akár egyperces regényeknek is nevezhetők. Sok tekintetben egyedülálló A békés barbár földjén című, először a Forrásban napvilágot látott (s föltehetően folytatni kívánt) írás, melynek elbeszélője így kezdi történetét: „Én, aki sokat tanultam, sok idegen országokat, tengereket, várakat, városokat, templomokat, kutakat, folyóvizeket láttam, és bujdosásaimban sok szükséget szenvedtem, újra felkerekedtem és a nagykunok földjére 1946. június havának 6. napján megérkeztem igen törődött állapotban, fennen síró szóval. Az én keserves zokszavam megnyerte egy ember irántam való jóindulatát, megindította egy asszonyi személy szívét, kik is karcagi házukba fogadtak, jól tartottak, hosszú ideig gondomat viselték." A dátum természetesen Körmendi Lajos születésének napját jelzi, aki mint egy középkori utazó, archaizáló nyelven csodálkozik rá a Cumaniának nevezett „terra incognitára". Amolyan modem pokoljárás ez, amelyben a szerző álnaiv nézőpontból szemléli (s próbálja megismertetni és megszerettetni az olvasóval) a kunok népét, szokásait, körülményeit. Még kísérője is akad („István, hűséges Vergiliusom" személyében). A szöveg tele van történelmi és kultúrhistóriai utalásokkal, figurákkal, amelyeknek szerepe, hogy egyenjogúsítsák, elfogadtassák a sokak által barbárnak vélt tájat (Barbaricumot- Cumaniát), s annak lakóit. Kár, hogy utolsó könyvével (A táltos kincse) és töredékben maradt regényével (Zádor és Ágota) a kunok régebbi történelme, mondái, meséi felé forduló Körmenditől alig válogatott be a könyvbe a szerkesztő. Az álom fonákja című gyűjteményből azonban - ha átküzdjük magunkat a silány tördelésből, szöveggondozásból adódó nehézségeken - így is jól kirajzolódik Körmendi Lajos irodalmi életműve, azé a Körmendié, aki nemcsak a Kunság írója volt, de nemzedéke sokoldalú és jelentős alkotója. (Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2006) 102
