Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Jenei Gyula: Válogatott huszonegy (Körmendi Lajos: Az álom fonákja)

zatban. Nagyon fontos szempont ez a gyermek (b)irodalmában: ha a való életben nem is, de a mesevilágban (márpedig a gyermek gondolatvilágában a hallott, olvasott irodalom mese, ő még nem ismeri a realista világábrázolás fogalmát, nincs is szüksége rá) a szülőknek muszáj a dolgukat tenniük, tehát vigyázniuk őrá, a gyermekre. (Felmerül a kérdés ekkor: gyermek- kötet-e a Csillagszedő Máriái Hiszen abban a szülők válása adja a történet vázát, ráadásul a narrátor kislány is sokkal tragikusabb filozófia szerint gondolkodik. Erről a kérdésről szóltam már Az Irodalom Visszavág hasábjain (Új folyam, 14. szám), és most sem vélekedem másként: a Csillagszedő Máriának csak bizonyos darabjait ismertetném meg egy kisgyerekkel. Később természetesen, kiskamasz korában már aktuálissá válik számára az egész kötet, különösen, ha az élet, akár a sajátja, akár csak valamelyik kortársáé, arra kényszeríti őt, a fiatal olvasót, hogy ezeken a bonyolult és fájdalmas problémákon gondolkodjon.

Ezeknek a verseknek egy kisfiú a narrátora, talán Márió, talán egy egészen ismeretlen tövig nyírt hajú, éles elméjű kiskölyök. Amazokat egy kislány mondta el, lehet, hogy pont Emese, lehet, hogy Hannus, Sári, netán Annipanni. A kislány története szomorkás volt, a szülei válása bontakozott ki lassan a versekből, megszólaltak az ehhez fűződő érzelmek, néha egészen drámai hangon. Az új kötet világa vidámabb, játékosabb (talán kevésbé koravén?), a gyerekek megengedik maguknak a délutáni hancúrozást; egy rádiós magnó hangjaira fürdőznek; az ágy alá gurult gyógyszertől nemcsak a család, hanem az ágy is meggyógyul; igazi győzelmet hoz a fájós hasra kiáltott parancs; a léggömbök, ha éjjel nem alszanak, fáradtságukban leeresztenek reggelre; még ínség idején is a hóember sárgarépaorra menti meg az embereket az éhhaláltól.

A szavak is a játék alkotóelemei: télen hull a szállingó, nyáron vár a strandon a csuszoda, a bandarinok és bás barhaságok (olyannyira szubjektív világ ez, hogy akár kitalált szavak is megállják verseimként vagy témaként a helyüket). Játék a szerelem és Emese neve (hiszen ezek egyet jelentenek és ugyanazt, mert „A szerelemben / pont annyi az e betű, / mint az Emesében, / mert a szerelemben / benne van az Emese" - sőt nem csak a három e betű van benne, mert Emese egészen benne van a SzErElEMben, csupán az, r,l marad ki. És „Emesében pedig / benne van a szerelem", és nemcsak a szerelem, hanem a mese is, de ezt már minden olvasó tudja az óvodából). A játék után a szavak bekerülnek az üres, könyvtelen, magtalan, ruhátlan, raktalan tárba, beleltározód- nak a szótárba, a Szép Szó Tárba: sorban állnak ebben a könyvben a szávak, mint az ábécében a betűk, mint a gyerekek az óvodában és az iskolában, szép rendben ám, nem úgy, mint egy ákombákom. (De vigyáznunk kell ám: a napközben eljátszott szavak elfogyhatnak estére! Néha bizony szófecsérlő kedvünket is kordában kell tartanunk.)

Nagyon komoly témákról is szó esik természetesen. A Víz három sorában benne ring a Föld egész élővilága, a Bélyegekből kiderül, hogy apa is volt gyerek, a Strand női napozója olyan titkokat rejt, melyek megfejtéséhez egész férfiéletek szükségesek, és talán nem is elegek; a Ceruza pedig a művészet működését rajzolja le, világok teremtését semmiből. És persze olyan címszavak is szerepelnek a tárban, mint Élet, Én, Győzelem, ínség, Jó, Kérdés, Szerelem, Végtelen. Ezek a szavak már önmagukban komolyságot, filozófiai mélységet sugallnak. Valóban: ha a könnyed sorok között olvasunk, alapvető kérdésekre lelünk (Példának okáért: A kis herceg rókájának a várakozás öröméről mondott mondatai köszönnek vissza a Jóban: „Tudni azt, / hogy majd délután / Emesénél leszek, / sokszor ugyanolyan jó érzés, / mint délután Emesénél lenni"). Kis narrátorunk sokat gondolkodik a nyelvről is (hiszen író teremtménye): szól vers a nyelvről és az anyanyelvről (amiből mindenkinek csak egy van, még anyának is - anya és anyanyelv csak egy van), a szóról; említettük már az ábécét és a zsebkönyvet, valamint a szójátékokat is fentebb.

Baranyai András rajzai többek, mint puszta díszei a kötetnek - díszletek inkább. E vidámpasztell számítógépes grafikák szervezőereje nagyobb, mint első ránézésre gondolnánk: az egyes, egymás mellett szereplő verseket egy kontextusba helyezi akkor is, ha maguk a szavak nem így kívánnák. Bár kétségtelen, hogy számos olyan oldalpárt találunk, ahol azonos témák szólnak több szólamban. Az élet beláthatatlan szövevényességére derül fény Nagyi meséiben, s ez indítja el a már jóval absztraktabb gondolatot, miszerint az újabb és újabb generációk születése örökké tart, de legalábbis addig, míg meg nem halunk (Erdő, Élet); a léggömbök héja lyukakat burkol be, s tulajdonképpen a mennyország is olyan, mint egy léggömb: egy levegővel teli lyuk (Léggömbök, Lyuk, Mennyország).

97