Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Elek Tibor: „A szép dolgokat falba kell vésni, hogy meg maradjanak”
talanul teljesíti (a korai műveihez képest épp írói eszközeinek letisztultsága, ökonomikus kezelése a feltűnő), miközben szórakoztatva nevel a jóra - lehet-e ennél többet elvárni egy ifjúsági könyvtől? A cselekmény ugyan valóban egyetlen fő szálon fut, de abba nagyon ügyesen sző bele az író, azt bonyolító, alakító eseményeket, miközben krimiszerű izgalmakat, feszültségeket teremt. Későbbi prózájának erényeit talán kár számon kérni rajta, mint ahogy azt is inkább tartanám hibának, ha nem kamaszainak nyelvén szólalt volna meg. Ezzel együtt magam is úgy vélem, hogy a problémaérzékenységet, a kifejezésmód összetettségét, nyelvi gazdagságát tekintve a mű elmarad a következő regényektől, mind a „felnőtt", mind az „ifjúsági" regényektől. A kárókatonák még nem jöttek vissza (1977) és a Sortűz egy fekete bivalyért (1983) című ifjúsági regények megírásáig Gion azonban számos írói tapasztalattal gazdagodik, világa kitágul a múlt, a gyermekkor ábrázolása irányában is. Bár a korábbi regények (a Testvérem, Joáb és a tárgyalt ifjúságiak) kisvárosi légköre is emlékeztetett már az író szülővárosára, a Virágos katonában (1973) és a Rózsamézben (1976) talál rá például igazán gyermekkora színhelyére, Szenttamásra, mint a legfőbb ihlető- és élményforrásra és az írói mondanivalójához legalkalmasabb regénytérre. Ugyanezen művekben a szimbolikus kifejezésmód iránti fogékonyságát is sikerül eredményesen továbbfejlesztenie. Közben néhány novellában (például az 1974-es Olyan, mintha nyár lenne című kötetben olvasható A galamb, Patkányok a napon, A postás, aki egy ujjal tudott fütyülni címűekben) megjelenik egy olyan gyerekszereplő, Burai J., akinek alakjában a postarabló fiúk jóra törekvése, örömszerző vágya, és egyúttal a felnőttek elromlott világát kiigazító törekvése is megőrizhető, de aki számtalan új vonással gazdagítva a gioni humanizmus egyik legemlékezetesebb képviselőjévé tehető. Az újabb ifjúsági regényeknek már ő a központi szereplője, akinek az ötletei, segítő szándéka rendre bonyodalmak forrásává válik. A két regényt azonban nem csak az ő személye köti össze, azonos például a helyszín (Szenttamás és környéke), az idő (a második világháború utáni évek egyikének nyara, illetve ősze), a többi főbb gyerekszereplő is. A Sortűz... megjelenését követő recenziók, elemzések mindegyike jelzi, hogy a két regény között összefüggés van, de ennek tartalmát és minőségét nem egyformán írják le: Szajbély Mihály például a két regény „laza kapcsolatáéról tesz említést17, Varga István18 és Varga Zoltán szerint a Sortűz... „az előbbi folytatásának számít"19, A kárókatonák.. .-ról alapos elemzést író Tarján Tamás néhány éve viszont úgy fogalmazott, hogy a Sortűz... „társregénye, de nem folytatása. Változik a történetmondó személyisége, pozíciója, tudata, stílusa."20 Az én olvasatom szerint a két regény olyan szorosan összefügg egymással, amennyire csak két önálló regény összefügghet, s olyannyira egymás folytatása, hogy már-már azt is mondhatnánk: mintha egyetlen műnek lenne a két fejezete. Ezt nem csak a fentiekre és a Sortűz... nyitó mondatára alapozom, ami nyilvánvalóan A kárókatonák...-ban elmesélt történetre utal vissza, és a regény későbbi pontjain elhelyezett konkrét visszautalásokra, eseményidézésekre, vagy arra, hogy a regényvégi második sortűz Gergiánért (az előző regényben megölt vadőrért) is szól, hanem még számos, a továbbiakban kifejtendő közös vonásukra. A Postarablókkal a gyermekkrimi műfajához közelített Gion, e két újabb műve pedig a hagyományosabb ifjúsági bandaregény műfajával rokonítható, aminek olyan világirodalmi és magyar irodalmi klasszikusai vannak, mint a Tom Sawyer kalandjai, A Pál utcai 17 Szajbély Mihály: Gion Nándor: Sortűz egy fekete bivalyért. Életünk. 1984.10. 118-119. 18 Varga István: A megújulás hiánya. Híd. 1983. 1. 101-103. 19 Varga Zoltán: A naivitás diadala. Híd. 1983. 1. 98-101. 20 Tarján Tamás: Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza. In.: Kortárs gyerekkönyvek. Ciceró Könyvkiadó. 2001.128-136. 151
