Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Elek Tibor: „A szép dolgokat falba kell vésni, hogy meg maradjanak”
fiúk. Megvan Gion regényeiben is minden, ami az effajta regények iránt fogékony kamasz érdeklődését fenntarthatja: a nemes célkitűzés(ek) érdekében egy gyerekközösség által megvalósított fordulatos cselekmény, kaland, rejtély, izgalom, némi lírával oldva, de e regények gyerekközössége nem annyira zárt, sőt, a felnőttek irányába is kifejezetten nyitott, részben azért is, mert épp abban akarnak változtatásokat elérni. Gion előző ifjúsági regényeihez képest ezekben a felnőttek világa is sokkal differenciáltabb, a „pocsék alakok" mellett „rendes emberek" is alkotják, akik között a gyerekek céljaik megvalósításához szövetségesre, sőt partnerre is találnak, előbb Gergiánban, a vadőrben, majd Ácsi Lajosban, az egykori földbirtokosban és Fodó tanár úr személyében. A gyermekvilág és a felnőttek világa ezenkívül is számtalan szállal szövődik egybe, nemcsak belelátnak és bele-beleavat- koznak egymás világába, de gyakorlatilag együtt is élik a közös világukat (Gergián és a gyerekek együtt építik a tornyot, Fodó tanár úr családi élete is szinte a gyerekek szeme előtt zajlik, Ácsi Lajos és a gyerekek együtt ássák el a pálinkáshordót, hogy fekete Péter megtalálja majd stb.). Azt is mondhatnánk, hogy egyetlen emberi közösség, kívülről nézve zárt, belülről viszont még a különböző életkorú csoportok között is szabad átjárásokat teremtő, a tagjai számára otthonos világa rajzolódik ki a szemünk előtt. Nyilvánvalóan - a Sortűz.. .-ben megnevezett (A virágos katona és a Rózsaméz helyszíneivel azonos) helyszínekből is jól láthatóan - az író gyermekkorának, Szenttamásnak a világa ez. Tarján Tamástól eltérően, az én olvasatom szerint mindkét regény (meghatározó) elbeszélője a banda, mindkét regényben Tamásként (aki akár a Testvérem, Joáb S. Tamásának is lehet egy ifjabbkori alteregója) megnevezett (igaz, alig észrevehetően, mintegy mellékesen megnevezett) „vezére", aki a társaival közös élményeit meséli el. Az eltérő olvasat oka, azt hiszem, A kárókatonák... narrációt megkettőző keretes szerkezetében keresendő. Giontól nem idegen a keretes eljárások alkalmazása, az Engem nem úgy hívnakban és a Postarablókban azonban inkább csak motivikus, jelképes szerepe volt (a hajó érkezése-távozása, az „Ember akarok lenni..." dal trombitázása), itt viszont már hangsúlyosabb, narratív, regényszerkezeti, tartalmi-értelmezői elemeket egyesítő funkciót kap. Az Előszó helyett és az Utószó helyett címekkel ellátott szövegek jelen időben fogalmazó én-elbeszélője, szemben a köztük lévő nyolc, csupán számozott fejezetével, egy felnőtt személy, aki visszatér gyermekkora kedvelt, de némileg már megváltozott helyszíneire, elvadult tájaira, s az eltűnt idő nyomában járva felidézi és némiképp értelmezi is egy gyermekkori nyár emlékezetes eseményeit. A bevezető szövegben fel-felvillan a történet csaknem minden fontos helyszíne (a már csak romjaiban látszó Vágóhíd, a Gergián-torony, a Sági-tanya) és szereplőjének alakja (Gergián, a Ságiak, a gyerekek: Hodonicki Oszkár, Burai J.), akik közül az egykori baráttal, Virág Péterrel, a jelenlegi vadőrrel találkozik is az elbeszélő. Tőle tudja meg azt is, hogy „A kárókatonák még nem jöttek vissza", s hogy Bura J., aki megvásárolta az egykori Gergián-tanyát, és nemsokára átveszi a vadőri állást, megígérte, hogy visszahozza a kárókatonákat (aki, „ha nagyon akarja, talán még visszahozhatja őket"). Burai J. (és a kárókatonák) középpontba állítása indítja el az emlékezés fonalát (mintegy magyarázatul a kárókatonák eltűnésére), az egykori események újraélését, újjáteremtését. A Burai J.-vel való megismerkedés felidézésével kezdődik az I. fejezet, az elbeszélés ideje múltra vált, az elbeszélő perspektívája pedig leszűkül, és azonossá válik gyermekkori énjével. Mivel nemcsak a saját élményeit meséli, nézőpontjában az egyéninél általában hangsúlyosabb a közösségi (ami nyelvileg is artikulálódik a gyakori többes szám első személyű ragozásban - „Burai J.-vel a mozi előtt találkoztunk először. Emlékszem, az Éhes ingovány című filmet adták..."), de előadásmódját, a korábbi regényekből már megismert, a gyermeki világgal azonos, azt belülről látó és közvetlenül láttató, személyes átéltségű hangvétel jellemzi, esetleg a nyelvhasználata tűnik, egyszerűségét, olvasmányosságát 152
