Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal (V. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)

1960 - ekkor látom először a Nílust. Este pillantom meg, amikor repülőgépünk Kairóhoz közeledik. Magasból ebben az órában úgy fest a folyó, mint fekete, csillogó, ágas-bogas fatörzs, amelyet utcai lámpák fény girlandjai és a hatalmas, forgalmas város tereinek világos rozettái öveznek.

Kairó ezekben az években a harmadik világ felszabadítási mozgalmának központja, számos olyan ember lakja, akik rövidesen új államok elnökei lesznek. Különféle afrikai és ázsiai antikolonialista pártoknak is itt van a székhelyük.

Kairó egyúttal a két évvel korábban (Egyiptom és Szíria egyesüléséből) létrejött Egyesült Arab Köztársaság fővárosának szerepét is betölti. Az állam elnöke a 42 éves Gamal Abden-Nasszer ezredes, ez a termetes, masszív, uralkodásra termett, karizmatikus egyiptomi. 1952-ben az akkor 34 éves Nasszer katonai államcsínyt hajtott végre, megdöntötte Faruk király uralmát, majd négy évvel később, már államelnökként, ő került Egyiptom élére. Hosszú ideig erős belső ellenzéke volt: egyfelől a kommunisták harcoltak ellene, másfelől az iszlám fundamentalisták és terroristák Muzulmán Testvérek nevű szervezete. Nasszer óriási létszámú rendfenntartó gárdával védekezett ellenük.

Reggel fölkeltem, elindultam a jókora távolságra fekvő belváros felé. Szállodám a Zamalek nevű, eléggé jómódú, polgári negyedben állt, amelyet valamikor elsősorban külföldieknek építettek, ekkor azonban már a legkülönfélébb emberek lakták. Mivel tudtam, hogy a szállodában kutakodni fognak a bőröndömben, úgy döntöttem, hogy a benne lévő üres pilzneres sörösüveget kiveszem, és útközben majd kidobom (ekkoriban Nasszer, a hithű mozlim, antialkoholista kampányt folytat). A sörösüveget, hogy ne lássák, egy szürke papírzacskóba tettem, és kimentem az utcára. A korai óra ellenére már forró, párás volt a levegő.

Körülnéztem, hogy hol van egy szeméttartó. Tekintetem azonban a szálloda ajtajában kisszéken üldögélő őr tekintetével találkozott. Engem figyelt. Eh, gondoltam, nem dobom ki itt, előtte az üveget, mert még belenéz a szemetesbe, megtalálja az üveget, és följelent a szállodai rendőrségen. Kicsit továbbsétáltam, és akkor észrevettem egy üres ládát. Már majdnem beledobtam az üveget, amikor megpillantottam két, hosszú galabiét viselő férfit. Egymással beszélgettek, de már fölfigyeltek rám. Nem, nem dobhattam ki az üveget a szemük láttára, biztosan meglátnák, ráadásul a láda nem arra való, hogy szemetet dobjanak bele. Tétovázás nélkül lépdeltem tovább, amikor megláttam egy szemetest, csakhogy azt is észrevettem, hogy a közeli kapu előtt egy arab üldögél és engem bámul. Nem, gondoltam magamban, nem kockáztathatok, nagyon gyanakvó a tekintete. Mentem hát tovább, kezemben az üveget rejtő zacskóval, mintha mi sem történt volna.

Nem messze volt egy kereszteződés, amelynek közepén egy gumibottal és síppal felszerelkezett rendőr állt, az egyik utcasarkon pedig egy ember üldögélt és engem nézett. Észrevettem, hogy csak egy szemére lát, de azzal olyan erőszakosan, olyan tolakodóan bámult, hogy kellemetlen érzés fogott el, sőt kezdtem attól tartani, hogy rám parancsol, mutassam meg, mi van a zacskóban. Sietősre fogtam hát a dolgot, hogy eltűnjek a szeme elől, s tettem mindezt annál szívesebben,

39