Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Szuromi Pál: Egy aranyékes templomtér
A szó szoros értelmében. Képei ugyanis egyre súlyosabb, komorabb és újszerűbb közlendőkkel telítődnek. Bizonyára az eddigiekből is kiolvasható: ebben a festészetben amolyan súlypontozott, kiugró szerepe van a keresztmotívumnak, a corpusi képzetkömek. Már a pályakezdés munkái közt ott látjuk a poétikus, férfias Koronás Krisztus figurát. Ahogy e személyes próféciálás a hazai művészetben is egyre-másra felbukkan (1.: Derkovits, Egry, Vajda Lajos piktúráját). Csakhogy Horóczi Margit e nagy múltú, konvencionális tematikában is a maga személyes nyomvonalain halad. Ennek köszönhető, hogy a nyolcvanas évek elején egy kivételesen merész, rendhagyó pálfordulással lep meg bennünket. Ergo: minden előzmény nélkül megteremti a női messiás méltóságteli, remekbe szabott vízióját (Ünnep, 1981). Amivel mindenképp egy jelentős ikonográfiái, műtörténeti áttörést hajt végre. Közben füzérekkel lágyított, vészterhes asszonyi mementóját kimondottan vidám, törékeny gyermekalakokkal kontrollálja, nem beszélve a keretet adó növényi és virágdíszítésről. Különben csak-csak szimptomatikusnak tűnik, hogy korunk feminista törekvéseivel párhuzamosan egy progresszív női alkotó egyszer csak felszínre hozza a matriarchátus feledésbe merült szellemiségét. Más szóval: a feltételek nélkül is szolgáló anyaistenek példázatos eszmevilágát (1.: Kereszten, 1987). S ha már a hajdani idők képzeteinél tartunk, akkor most maradjunk is ebben a közegben. Kár lenne ugyanis elhallgatnunk, hogy e család- és nőközpontú festészetben a tágasabb töltetű kollektivitásnak is tekintélyes súlya van. És itt a művész plebejus és nemzeti elkötelezettségére szeretnék utalni. Egyebek közt arra az eleven vonzalomra, ami a népi tárgykultúra televény értékeihez, tanulságaihoz kapcsolja. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni: mennyi historikus, hierarchikus és keresztény jellegű motívumot alkalmaz művei jelrendszerében. Nála a fenséges koronák vagy a röpke szárnyú angyali teremtmények éppúgy otthonosan érzik magukat, mint az erdélyi, székelyföldi ízekkel dúsított tárgyi, figurális alakzatok. S akkor még a profán, vásáros emlékű szívelemeket szóba sem hoztam. Amúgy e hagyomány tisztelő, minőségcentrikus mentalitás az alkotó hétköznapi életét is többszörösen átjárja. Míg a legtöbb művésznő pusztán csak leánykori nevét használja a közéletben, addig Horóczi Margit mindmáig ragaszkodik asszonyi titulusához, a Kalmámé megjelöléshez. Mintha számára a házastársi kötöttség meg szövetség jóformán mindennél fontosabb lenne. Szinte szentséges értékrendű. Bárhogy is vesszük: a méltóságos, ünnepi corpusok vagy az angyali jelenések sajátságos példáin át mégiscsak természetesebb szemléleti közelségbe jutottunk a Katedrális nagyszerű képzettömbjéhez. Elvégre e rendkívül míves, összefogott és impozáns formatest majdhogynem szétoppantja a rendelkezésre álló képteret. Amivel kimondatlanul is a magasságos és végtelen létezés esélyeit ostromolja. E pattanásig feszes, zárt és egylényegű képszervezést egyébként csak az utóbbi esztendőkben kultiválja a művész. Ezzel pedig egyre inkább a szubjektivebb, bensőségesebb képzónákra bízza artisztikus közlendőit. Mint ahogy a templomok kultikus világának is édeskevés köze van a hétköznapi dolgok prózai valóságához. Igaz ugyan: jelenleg is sejtelmes, robusztus keresztalakzat feszül a kompozíció hátterében. Csak ilyenképpen sem ez az érzelmi, gondolati gyújtópont. Inkább a légiesen, dekoratívan tolmácsolt centrális nőalakra figyelünk, aki egyszerre bámulatosan azonosul és finoman elválik a környező horizontális, vertikális és gömbölyded képelemektől. Olyan az egész, akárha némileg egy antropomorf, szerkezetes életfa hajtana ki előttünk. 57
