Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Legenda Rab Zsuzsáról
Albert Zs.: Óriási szókinccsel dolgozott. Domokos R: Sokat emlegette az édesapját. Zsuzsa majdnem fiúnak számított az édesapja számára. Nem véletlenül, kemény ifjú asszony volt, majdnem férfias, tudott ő úgy vitatkozni, úgy beszélni is adott helyzetben, hogy ott aztán vigyázzba kapta magát előtte a férfiember, és ugyanakkor tudott végtelenül kedves lenni. Én erre a kedves, aranyos lényre emlékszem, akivel sokszor beszéltünk a pápai időkről, s aztán arról, hogy tanult meg oroszul. Nem lepődött meg nagyon akkor sem, amikor az első orosz katonáktól a kegyetlen káromkodásokat meghallotta, meg is értette, le is tudta fordítani, és adott esetben meg is válaszolt nekik. Nagyon érdekelte őt a konyha, akárcsak engem, úgyhogy recepteket is gyakran cseréltünk, és a költészet emelt pillanatai között ezek a receptcserék nagyon üdítőek voltak, hasonlóképpen a történetek az édesapjáról, ifjúkoráról, tanulásának az éveiről. 1991-ben még el tudott utazni egy magyar küldöttség Finnországba, a második finnugor író találkozóra, ebbe a magyar delegációba bekerült Rab Zsuzsa is. De érdemes a többieket is megemlíteni, mert velünk jött akkor Bede Anna, Kányád! Sándor és Buda Ferenc. Rendkívül jó társaság alakult ki, és Finnországban végig együtt voltunk. Itt ez a barátság tovább erősödött, és azt hiszem, hogy Zsuzsának az egyik utolsó igazán egészségben töltött éve volt, aztán hamarosan jelentkezett sajnálatos betegsége, ami a mozgásban korlátozta. De még akkor is dolgozott, akkor is örült, ha munkát kapott. A legnagyobb teljesítménye, legalábbis a „finnugristák" számára, a Kalevipoeg, az észtek nemzeti eposzának a lefordítása. Bereczki G.: Én legalább harmincezer sort fordítottam le neki, tehát nyersfordításokat készítettem. Nagy közös munkánk a Kalevipoeg volt, az észt eposz. Ez kb. húszezer sor. Később Zsuzsa mutatta a füzetét, amelyet a Kalevipoeg összeállítójának, Kreuzwaldnak a múzeuma őriz. Dél-Észtországban, Vóruban, a múzeumnak ajándékozta. Szinte nincs áthúzás se benne, nem kellett javítgatni. Vannak, akik nehezen fordítanak, csiszolgatják, Zsuzsából minden nehézség nélkül folyt a vers. Sokat emlegette, hogy két kedves munkája volt életében, a Jeszenyin-fordítás és a Kalevipoeg. Bereczkiné M. K.: És nagyon nagy élvezettel csinálta, két évig dolgozott rajta. Nagy volumenű munka volt, és szinte naponta felhívott. Különösen élvezte a humoros részeket, a lírai részeket is, de különösen a humort. Olvasás közben sokszor rájött a nevetés. Bereczki G.: Kölyök nevetése volt. Bereczkiné M. K.: Igen, akkor még nagyon szoros kapcsolatban voltunk. 1985-ben jelent meg a Kalevipoeg. Albert Zs.: Egyébként azt is írja, hogy ha nyersből fordított, lehetőleg meghallgatta a művet eredeti nyelven. Bereczki G.: Igen, ő nézte az eredeti szöveget is. A legkedvesebbek számára a népköltészetnek a legősibb műfajai voltak, a pogány imádságok, menyasszonysiratók stb., ezeket szerette nagyon. Albert Zs.: Bereczki Gábor egy egész lakodalmat átadott neki. Bereczki G.: Ágh István is részt vett a fordításban, meg Bella István, mind nagy kedvvel fordították. Engem viccből elneveztek a legjobb magyar nyersfordítónak. És jellemző Zsuzsára, hogy nem volt benne semmi hiúság, legalábbis én nem vettem észre, hogyha egy sorom véletlenül olyan volt, hogy az megfelelt, akkor ő azt örömmel meghagyta. Domokos P.: Olyan tökéletes nyersfordításokat készített Bereczki Gábor, hogy Rab Zsuzsa szerint csak egy-egy szótagot kellett itt-ott meglökni, és az egész eposz egyébként készen lett volna. Tehát nagyon kevés dolga volt vele, ez lehet az álma minden műfordítónak. Aki finnugor irodalmakkal foglalkozik, és Bereczki-nyersfordítással találkozik, az 81
