Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Legenda Rab Zsuzsáról

Bereczkiné M. K.: Én Zsuzsával 1966 októberében ismerkedtem meg, akkor voltak az Európai Költészeti Napok, Imrével voltak ott, Csanádi Imrével, ő volt Kormos után a férje, kettőkor találkoztunk, és első pillanattól kezdve úgy éreztem, később ő is mondta, hogy valami olyan kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk. Benne volt valami ragyogás, ez ősszel volt, mikor találkoztunk, de ő fehér kosztümben volt, nyári, lebarnult, nagyon szép arcszíne volt, és az a búzakék szeme, és hatvanhatban volt benne valami olyan ragyogás, amit később úgy megértettem, akkor még nem tudtam mit jelent Pannónia, de Zsuzsától nagyon sokat hallottam róla. Ennek a tájnak a belső ragyogása volt benne, olyan aranyszínű valami, és a táj és a nevelés, a természet. Mi nagyon sokat találkoztunk, állandó téma volt a gyerekkor, és akármiről is beszéltünk, majdnem mindig tettünk egy kört arrafelé is; Pápáról nagyon sokat hallottam, édesapjáról is, és azt hiszem, hogy a nevelés, a munkaszeretet, a kitartás, a belső fegyelem onnan ered.

Domokos Péter: Öt évet töltöttem az akkori Szovjetunióban, a Leningrádi Egyetem finnugor tanszékén, és ott kezdtem gyűjteni a nyelvrokon népek irodalmából nekem tetsző szövegeket. Arról álmodoztam, hogy ezeket valamikor ki fogom adni, ha hazatérek. 1970- ben jöttem haza, és nagy örömömre elég hamar megkeresett egy kiváló irodalmár és szerkesztő, jól ismerik a nevét az országban, Ilia Mihály. A szegedi Tiszatáj számára kért tőlem egy összeállítást a rokon népek irodalmából. 1971-ben kezdtem meg ezt a munkát, de az a nagy gondom volt, hogy azokat a nyersfordításokat, amelyeket elkészíttettem különféle rokon népektől, művészi formába kellene önteni. Nekem nem volt különösebben sok ismerősöm a magyar költői világban, de Ilia Mihály és más barátok is azt mondták, hogy amilyen neveket ismerek, hívjam fel telefonon őket, vagy írjak egy levelet, és biztos szívesen segítenek és fordítanak.

Rab Zsuzsa nevét természetesen korábbról is ismertem. A keleti világ iránt különösebb érzéke volt, mert amit ő fordított, nemcsak oroszoktól, más, ott élő nemzetiségiektől, azok is mind kiváló fordítások voltak. Megkerestem telefonon, és azt mondta, hogy menjek el hozzá, a lakására a versekkel, és beszéljük meg, hogy mit kérek. Hamarosan személyesen is megismerkedtünk. Zsuzsa végtelenül kedves, de nagyon határozott, talpraesett jelenség volt. Kérdezte, hogy mi a teendő, és kérte az anyagot. Megígérte, hogy egy-két nap után felhív, s akkor megmondja, mennyit tud vállalni, és hogy egyáltalán vállal-e. Két nap után fel is hívott, hogy tetszik az anyag, tetszik a feladat, és elkészíti a fordításokat, amelyek között voltak népdalok, és volt műköltészeti szöveg is. Hiszen pont ez volt az én célom, hogy ezeket a kis rokon népeket ne csak úgy ismerjük, hogy folklórjuk van, magasabb művészetük nincs, hanem, hogy van műköltészetük is. De hogy ezt be lehessen mutatni, ahhoz jó fordítások kellettek. A koraiakból igen sokat Rab Zsuzsa fordított le az ismeretségünk kezdetén, úgyhogy amikor megjelent a Tiszatájnak ez az említett finn-ugor száma, 1972 februárjában, az szenzációnak számított.

Albert Zs.: A nyersfordítást maga készítette.

Domokos P.: Nem. Megkértem különféle specialista barátaimat, hogy amihez én nem tudok közvetlenül hozzáférni, abból ők készítsék a nyersfordításokat. És a nyersfordítások mellé minden költő (és itt mutatkozik meg, hogy a magyar műköltészet miért olyan értékes és rangos) kérte az eredeti szöveget is. Rab Zsuzsa is például a votják vagy udmurt - mind a két elnevezést használhatjuk - szövegekből a Munkácsi gyűjtését, ahogy Munkácsi azt lejegyezte, votjákul. Ezeket megnézte és próbálta olvasgatni, hogy hangzik az a szöveg, miután ő oroszul kitűnően tudott, a cirill betűs votják és udmurt szövegeket is el tudtam vinni hozzá, azokat is nagyon figyelmesen tanulmányozta. Úgyhogy a lehető legpontosabbak a fordításai, ami a formát illeti, s ugyanakkor pedig Isten áldotta költői tehetség is volt, aki meg tudta találni azokat a kifejezéseket, szavakat, amelyekkel emelt a költeményeken.

80