Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
Rendező-Fiú (átszellemülten, lelkesen Vak gyerekhez): Ne ott álljon! Ide álljon! Mellém álljon! Vak gyerek (mint bármelyik látó ember, kikerüli a körülötte állókat, s gyors mozdulatokkal megáll Rendező-Fiú mellett, vigyázzba vágja magát, szeme nyitva van, arca ragyog) Rendező-Fiú (meghökkenve): A vak gyerek? Losonczy, itt a vak gyerekek is látnak? Losonczy (egyáltalán nem szabadkozva): Segédszínész. Ha kell, vak, ha nem kell, csak gyerek. De volt már római lovag, hősszerelmes, hóhér, szűzlány... akármi. Rendező-Fiú (fájdalmasan): S a Himnusz? Losonczy (mint aki titkot árul el): Hetekig próbálgattuk, amíg sikerült szétzilálnom agyában a dallamot, amíg végre hamisan csengett ajkán a szó. Egy zseni fél gázsiért! (diadalmasan) Nem akármi, igaz? Rendező-Fiú (fájdalmasan): Vajon övé a jövő? Losonczy (int a Kórusnak s a Vak gyereknek, hogy elmehetnek) Kórus és Vak gyerek (el) Villanyórás (gesztikulációval is érzékelteti, hogy nem tud betelni a látvánnyal): Hijj, a jóságos úristenit! Ritkán látni ilyen csodát! (észreveszi a sor végén álló Szomszédasszonyt) Az öregebbje, gondolom, csak töltelék, ugye? Losonczy (Szomszédasszonyhoz siet, kirángatja a sorból, közben suttogva): Csak akkor jöjjön elő, amikor a rendező úr beint. (az ablakkerethez vezeti, s átdugja rajta a Szomszédasszony fejét) Szomszédasszony (suttogva): Pedig nem volt rajtam bugyi. De ezt ne mondja meg senkinek, édesem. Losonczy (int, hogy rendben) Villanyórás (begerjedve): Eszem a lelkűket, (tapogatja a lányokat) S mit tudnak a lányok, kérem szépen? Anya (ragyogva): Mindent!... Amit egy menyecskének tudni kell. Apa (szigorúan): Várjunk egy kicsit. (Villanyóráshoz) A harangozást vállalná-e? Villanyórás: Aztán miért ne vállalnám? Apa: Hát csak azért, mert a harangon nincsen kötél. Villanyórás: Hogyhogy? Apa: Merthogy elfelejtettek kötni rá annak idején. így aztán kézzel kell meglódítani. Fel kell mászni hozzá a harangláb favázán. Minden délben. Villanyórás (értetlenül): Miért nem kötöttek rá utólag egy kötelet? Apa: Ehhez meg kellett volna szentelni, márpedig egymagában megszentelni egy kötelet nem lehet Istennek tetsző cselekedet. De egy jókora kampósbottal fel lehet mászni a grádicson... Villanyórás: Hát akkor rendben van. Rendező-Fiú (mint akinek elege van a semmitmondó jelenetből): Ebből elég, folytassuk, kérem, az előbbi jelenetet. Lányok, beállni! Anya (összekulcsolt kézzel imádkozik, néha egy-egy hangot is hallatva, hogy sikerüljön az ara kiválasztása) Ikertestvér I., II., Dilibözsi (bakalódva, egyre ocsmányabb módon kínálják fel magukat) Ikertestvér I. (panaszkodva): Megütött ez a buja tyúk! Ikertestvér II. (rikácsolva): Döngicsélsz, te, döngicsélsz, mint az elkurvult darazsak? Rendező-Fiú (szigorúan): Maximum hajat tépni! Hajat igen! Ütni nem! Világos? Szomszédasszony (szenvedve): Jaj, istenem, miért nem lehetek ott? Miért? Apa (Villanyóráshoz, fájdalmas nosztalgiával; a monológ közben minden egyéb zavaró ténykedés szünetel): Amíg a kampósbot segítségével haladtam felfelé a grádicson, a lent álló hívek, bámészkodók, gyerkőcök megtapsoltak mindannyiszor, különösen, ha esős vagy 28
