Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Legenda Rab Zsuzsáról
Őszintén szólva nem annyira vele foglalkoztam az elmúlt években, hanem Kormos Istvánnal, az ő egyik férjével, és ennek kapcsán kellett Rab Zsuzsával is behatóan foglalkozni, és én úgy láttam, úgy látom most is, hogy ennek a házasságnak a válsága hozta benne elő ismét a poétát, és hozta elő érdekes módon Kormos Istvánban is. Úgyhogy néha a családi tragédiák, mint két ember kapcsolatának a szétzilálódása, a művészetnek nagyon jót tud tenni. Albert Zs.: Mindenki tudja, hogy az tud jól fordítani, aki jó költő. Hogy mint költő háttérbe szorult, azt gondolom, tőle is függött, ugyanis olyan szenvedéllyel érdekelte akár Jeszenyin, akár a rokon népek költészete, hogy nem bírt elszakadni tőle. Amellett azt hiszem, hogy mint költő, és az apja lánya, mozgékony volt, utazni nagyon szeretett. A Kaukázusban vagy rokon népeknél nagyon szívesen látták, és szerette az embereket. Ha Ahmatovát fordított, vele is meg akart ismerkedni, mert akkor érezte igazán a verseit. Mondták róla, a házasságai azért romlottak el, mert nagyon sokat dolgozott. A munkaszeretet és a megismerés vágya erősebb volt benne, mint a saját ügye. Ahhoz, hogy valaki mint költő érvényesüljön, nagyon önzőnek kell lenni, bocsánatot kérek, én azt tapasztalom. Vasy G.: Ez nyilván így van, de gondoljunk bele, hogy mikor kezdett ő fordítani, ugye az ötvenes évek elején. Tehát amikor érvényesülni lehetett azzal, hogy valaki tud oroszul, mert ötven táján Magyarországon még alig néhányan tudtak oroszul. Ő azért már tudogatott. Nagyon szerényen azt írta, hogy jóval később, még az ötvenes évek végén se tudott igazán jól oroszul. Albert Zs.: Ötvenhétben jelent meg a Jeszenyin-fordításkötet. Vasy G.: Tehát a versek már kezdtek fogyni, mert ha ő meg akart élni Budapesten, Magyarországon, akkor neki muszáj volt a végletekig kihasználni azt, hogy tud oroszul, tud költőül, tud prózául is, mert prózát is elég sokat fordított, és ehhez rengeteget kellett dolgoznia. Hadd mondjak egy párhuzamot: Németh Lászlónak ugyanezekben az években már mint híres írónak nem maradt ideje saját műveire. Gályapadként említette a műfordítást. Híres a példázata, hogy a gályapadból is laboratóriumot próbál csinálni. Azt hiszem, Zsuzsa is így működött. Kicsit azért gályapad is volt, reggeltől estig dolgozni, de ugyanakkor ez nagy öröm is volt, és nagyon fontos költői tanulóévek ezek. Egy anekdotát még hadd mondjak, amit ő maga írt meg a Kormos Pistával való házasságának az idejéből! Kormos azt terjesztette róla - Zsuzsa kicsit önironikusan ír erről, és ugyanakkor érzékelteti azt is, hogy nem egészen így történt -, hogy egy több száz oldalas regénynek a fordítását befejezte két órakor, nagyot sóhajtott, megebédeltek, és azt mondta a férjének: „Na akkor én most kirúgok a hámból, és elmegyek a barátnőmhöz." És azt kérdezte tőle Pista: mikor jössz haza? - „Hát, lehet, hogy este hét óra is lesz addigra". Ezt állítólag Pista mindenfelé terjesztette, hogy ilyen munkamániás az ő felesége. Bereczkiné Mai Kiisk: A Pista viszont ellenkezőleg, mikor valamit befejezett, akkor utána elment valahova, és nem lehetett előre tudni, maga se tudta, hogy mikor kerül haza. Bereczki G.: Zsuzsa mesélte, hogy Pistának el kellett volna kezdenie valamit, de minden ürügyet elővett, minden cipőjét kifényesítette, csak hogy ne kelljen hozzákezdenie. Vasy G.: Még előadást is tartott róla, hogy a cipőket muszáj rendszeresen karbantartani, mert akkor lesznek hosszú életűek. Ideológiát is gyártott hozzá, sőt, mondta, hogy „ezt is meg kell valakinek egyszer csinálni." Tehát mártír, föláldozta a művészetet a cipőpucolás oltárán. Bereczki G.: Talán még annyit hozzá kell tenni, hogy ők ugyan elváltak, nem is a családi élettel lett volna komoly probléma, Pista 56-ban Franciaországba ment, elszakadtak egymástól, Vasy G.: 1963-ban ment el, a házasság 56-ban történt. 77
