Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Lovász Andrea: A gyerekkor alkímiája
a csodát megélni, vagy esetenként megharcolni kell. Békés Pál regényében A Bölcs Hiánypótló világa nem is tematizálja mesevilág-gyerekvilág viszonyát, hanem magától értetődő módon azonosságot feltételezve e kettő között a gyerekszemmel látott/tudott/elképzelt világot helyezi a realitások mögött megbúvó csodavilág magyarázó szerepébe. Orbán János Dénes Búbocská)a e sorban egészen mást kínál: bizarr vagy éppen kínos pokoli természetrajzot gyerekkönyv-köntösben, gyerekszemmel. Ez utóbbiban nem a csoda maga, hanem a világ berendezkedésének egy negatív, fonák magyarázata kerül ismeretelméleti pozícióba. Scheer Katalin Nefeléje gyerektörténet. Nemcsak a főhősök életkora miatt, hanem az események komplexitása miatt is, azaz gyerekekkel gyerekdimenziójú kalandok esnek meg egy gyerekvilághoz képest óriási, valóban kertnyi arborétumban. A szereplők a mindennapi gyerekvilág szereplői, vagy éppen a gyereknél kisebb pici tündérek. S a gonosz is, mert annak is kell lennie minden mesében, gyereknevű és léptékű: mindösszesen elveszi az emberek kedvét. Lineáris, jól követhető a történetbonyolítás, nincsenek benne igazán nagy kalandok - valójában hősök nincsenek benne. így a könyvön megjelölt 5-12 éves célkorosztály helyett inkább 5-7 éveseket írtam volna. A könyv legfőbb erénye így nem a cselekmény lesz, hanem a cselekményekben megbúvó, azokat magyarázó, vagy éppen az egyes szereplőkhöz kapcsolható háttér-információk gazdagsága. Ezek ugyanis egy valóban varázslatos mesevilágot teremtenek a Nefelé szereplői köré. Mint kiderül, Nefelé is mitológiai alak nevét viseli (= felhő), s a születés előtti lét ábrázolása a kerttel, az orsóját pörgető Anankával, a születések, a kert királynőjével, az embereket kísérő cseréptündérekkel, a földi élet felé vezető Bánatos-síksággal, a Bánatos-forrással sokkal közelebb áll a mítoszok, mintsem a mesék világához. Emellett a történések és utalások szintjén egyaránt jelen lévő erős filozófiai látásmód, életszemlélet az, ami valóban különlegessé teszi e szöveget. A szerzőnek sikerül elkerülni a didaktikusságnak még a látszatát is, így Szofi (= bölcsesség) kalandjai akár Jostein Gaardner Sofijának (Sofie világa. Regény a filozófia történetéről) előtörténeteként is olvashatók. A gnosztikusok vagy éppen a platóni ideatan filozófiájához kapcsolható mítoszi-mesei történések és leírások szerves egységet képeznek, és egy valóban titokzatos, sejtelmes, rejtélyekkel terhes dimenziót hoznak létre. Ez a párhuzamos dimenzió sohasem kimondott, csak intuitív tudásunk lehet arról, hogy minden pici mozzanat mögötteseként létezik egy másik világ, ez a sejtés pedig mindenképpen megmenti a történetet, hiszen az izgalmasnak csak ritkán nevezhető történéseknek egy különös, megfejtendő, titokzatos attribútumot kölcsönöz. A regényben ugyanakkor jelen van egy nagyon erőteljes „zöld" irányultság is, már maga az események helyszínének kiválasztása sem véletlen: a kert, mint olyan, nemcsak szigetet jelent a „zilált nagyvárosban", hanem mitológiai, kultúrtörténeti státusánál fogva is kiemelt jelentéssel bír. így lesz kerek a Nefelé világa: természet és emberi hétköznapok és transzcendens valóság harmóniájában és egységében. Bár a „mezei virágok betűrendes katalógusának" felmondásával szitkozódó cseréptündér mozzanatában jelen lévő játék ilyen szempontból kifejezetten riasztó. És nemcsak azért, mert nehéz nem Lázár Ervinre gondolni az ötlet kapcsán, de azért is, mert teljesen uralja a könyv szövegvilágát, és fárasztóvá teszi. A felsorolástól az olvasó/hallgató még nem fogja ismerni a virágokat, legfeljebb rácsodálkozhat a magyar nyelvben és névadásban rejlő gyönyörűségekre. Hasonlóképpen a többi nyelvjáték, poén is mintha könnyedebbé akarná tenni a szöveget - gondolok elsősorban a fejezetek ismertetőire, pl. „amolyan epilóg, amely nem a fán lóg, hanem a történet végén" -, amelyek éppen az ellenkező hatást érik el: erőltetettek és kilógnak a szövegből. Péterfy Gergely Misikönyvének az alapszituációja riasztóan hiteles: „ezerévente egyszer eltűnik a világ". A címszereplő Misinek a feladata, hogy a teljes széthullástól, a Nagy Mihasznától, a Martalócoktól megmentse a világot, megállítsa a lefelé bomló időt - mint a későbbiekben kiderül, nem először. A születés előtti létezés, a lélekvándorlás, a körkörös időszemlélet éppen annyira magától értetődő itt is, mint a Nefelében. Ez a fajta világlátás természetes módon ötvöződik a csodák által meghatározott mesevilággal, hiszen a dimenzióváltás benne nem egyszerűen tér- vagy időbeli ugrást jelent, hanem ontologizáló és ismeretelméleti relevanciái is vannak. Metafizikai előadás tulajdonképpen a Misikönyv, és miközben Misi az Öregek Tornyában találkozik saját őseivel, és alászáll a kilenc ajtóhoz „legbelsőbb önmagába", angyalokkal találkozik, megbocsátásával újjáépíti földig rombolt városát, majd fogságba esik, és az általa teremtett Elrontott Lények Serege megmenti őt. Mindeközben Misi a platóni anamnézis gyönyörű példáját mutatja. Itt a létezés körébe lépés fizikailag is lehetséges, a lélek belső terei valódi termek és alagutak és folyosók, és el lehet tévedni bennük: a fizikai realitássá szelídülő, azaz mesei terekké transzformálódott metafizikai dimenziók szokatlanul új jelentésmezővel ruházzák fel a gyerekkönyvet. És Misi segítségével a világ természetesen megmenekül, és megtanuljuk közben azt is, hogy az ellentmondásban gyönyörűség rejlik. A Misikönyv szövege nem csupán a leírtakkal egyenlő, hanem sokkal több azoknál, ugyanis egy 189
