Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Dobozi Eszter: Meddig kísérnek meséink?
A Változat népmesére szerzőjét is a mesebeli történet végkifejlete foglalkoztatja. Fehérlófia sorsa attól a pillanattól kezdve, hogy párbajban szerzett szolgálóinak/társainak gonoszkodása következtében bezáratik az alsó világba. A vers kétharmada az alulról fölfele vezető úton követi végig hősét, amint - szédülve és borzadva bár - a griff hátán röpül a „csillagokon túl" a méretlen időben. A kozmikus utazás egészen addig tart, amíg el nem válnak egymástól a pólusok - a vers szerint egyszerre idézve a kalevalai kozmogóniát és a bibliai teremtéstörténetnek a káoszba rendet vivő mozzanatait: »Kettéválik a „fönt" s a „lent", ketté a vizek és a földek, éj gyászol és hajnal dereng, Nap süt és Hold süt, nyár van és tél - « A Változat népmesére a tragikusra váltott megérkezés jelenetével zárul: a célba röppenő griffmadár szavára „már senki sem válaszol". A mű nem tér ki a mesének mindent jóra fordító befejezésére, mely szerint az önmagát feláldozó Fehérlófián a griffmadártól kapott csodaszernek köszönhetően (Arany László feldolgozásában az üveg bortól) kinőnek levágott, a griffmadár táplálékaként repülés közben fölélt végtagjai. Új erőre kapván megmenti a királykisasszonyokat, az öreg királytól pedig elnyeri a legkisebbik királylány kezét és apjának fele királyságát, hogy boldogan élhessenek, míg meg nem halnak. A versbeli hazaérkezés akkora áldozatokat követel az alsó világból hazakívánkozótói, hogy az már nem érheti meg az utazás végső stációját. Fehérlófia elfogy a mindenséget átszelő úton. A vágyott világba nem juthat el, csak az élettelen csonka test. Buda Ferenc Ég s föld között című költeménye arról szól, hogy a Gonosz (mellyel a mi mesehősünk is megküzd az alsó világban) ősidők óta változatlanul be van kódolva a világ rendjébe. A miénkbe is. Buda varázsverse a rossz elem legyőzéséért íródott. A kérdés kimondásáért: megmenthető-e az emberiség? „VALAKI FÖLVISZ-E FÖLDTŐL AZ ÉGIG FEKETÉTŐL A KÉKIG A VÉRTŐL CSUSZAMLÓS KÉRGŰ VILÁGFA LEGTETEJÉIG?" Bruno Bettelheim írja A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című könyvében (Gondolat, 1985), hogy néhány kivételes alkotásától eltekintve a népmesékkel nem tud versenyre kelni a gyermekirodalom. A népmesék „több segítséget nyújtanak az ember belső problémáinak megértéséhez és megoldásához, bármilyen társadalomban éljen is, mint a gyermekhez szóló minden egyéb irodalom." A mese „minden más olvasmánynál mélyebbre hatolva, mindig a gyermek valóságos lelki és érzelmi színvonalán fejti ki hatását." Szimbolikájával alkalmas arra, hogy tudattalanjának történéseit felszínre emelje. Megtanítja arra, hogy az élet nehézségeivel mindenkinek meg kell birkóznia. A mese szembesíti a gyermeket az emberi lét törvényeivel. Olyanokkal is (mint például az öregedés, a halál, az emberi lét határai, az ember örök vágyai), amelyeket az úgynevezett „biztonságos" történetek megkerülnek, elfednek. Megismerteti a gonosz és az erény képzetével, a jó és rossz erők konfliktusaival. Bruno Bettelheim a népmesének művészi értéket tulajdonít. „Mint minden nagy művészetnek, külön-külön mondanivalója van minden ember számára, de a különböző életkorokban mást és mást jelenthet ugyanannak az embernek is." Tanítványaimat, akik ez idő szerint tizenöt-tizenhat évesek, faggatom arról, vajon emlékeznek-e kisgyermekkorukból a Fehérlófiára. Előbb értetlenül néznek rám, aztán fölelevenednek bennük a részletek. Az első néhány mondat után átveszik a mesemondást tőlem. Felváltva, egymástól elelkapva a szót fűzik föl az elfelejtettnek hitt történetet. Főként a mesehős származása izgatja őket, mint megtudom. A cselekményből elsősorban a kalandos fordulatok maradtak meg emlékezetükben. A birkózások Fanyűvővel, Kőmorzsolóval, Vasgyúróval, a mosolyra ingerlő nevet viselő Hétszűnyű Kapanyányimonyókkal, a sárkánnyal. Rémlik nekik a boldogulást jelentő befejezés is. Ám a griffmadár megjelenésére csak üggyel-bajjal tudom rávezetni őket. Semmit nem tudnak már a madárháton megtett útról. S hogy Fehérlófiának saját teste tagjait, egyes változatok szerint vérét is kellett áldoznia azért, hogy kijuthasson a gonosz erők birodalmából, meglepetésként hat rájuk. Állításaik szerint ezeket a részleteket az ő meséjük nem tartalmazta. Kiderül, van közöttük olyan diák is nem 180
