Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Dobozi Eszter: Meddig kísérnek meséink?
egy, aki a Fehérlófia mesejátékszerű feldolgozásának előadásában színpadi szerepet játszott kisgyerekként. Tagadják ők is a véres motívumok meglétét. Egyik leány szinte hisztérikusan elutasító ezzel a mesealakítással szemben. Ilyen szörnyűséget nem tartalmazhat mese - ismételgeti felindultan. (Az óra hátralevő részében mellesleg mégis, vagy éppen az előbbiekből következően, ő lesz az, aki az áldozatvállalás léttörvényét tanulságként az osztály előtt megfogalmazza.) Igazolni látom tehát a nevelésben-nevelődésben a népmesék fontosságát hangsúlyozó pszichológus tételét: a gyermek „pillanatnyi érdeklődésének, szükségletének megfelelően" egyazon mesében más-más értelmet találhat. A meséhez való vissza-visszatéréssel újabb jelentések merülnek fel, és ezek kiszoríthatják a régieket. Feltételezésem szerint az én középiskolás diákjaim azért felejtették el egyöntetűen a kevésbé akciódús, de a korábbiaknál drámaibb részleteket, mert ezek kívül estek kisgyermekkori érdeklődésükön. Azért nem emlékeznek a griffnek testét-vérét felkínáló mesehősre, mert az áldozat fogalma ismeretlen volt előttük. Hogy olykor szükség van önfeláldozásra, nem kellett - vélhetőleg - megtapasztalniuk. (Magam is emlékszem a közelmúltból olyan esetekre, amikor elfogadhatatlannak tartották még gimnazisták is az áldozatvállalást mint a problémamegoldásnak az irodalmi mű által sugallt formáját. Az önfeláldozó hős a szemükben nem több, mint a balek megtestesítője. Ezt szűrhettem le méltatlankodó véleménynyilvánításaikból.) Mostani kilencedikes diákjaim utoljára ötödikes korukban találkozhattak a Fehérlófiával, hiszen tankönyvükben, a meséről szóló fejezetben az élen szerepelt. Azóta ugyanazon kiadó modernizált, a legújabb gyermekirodalmi kánonokhoz igazodó tankönyvváltozatában már nem lelhetjük meg ezt a népmesénket. Ősrégi világképünket a legalapvetőbb erkölcsi értékekkel együtt ábrázoló olvasmány összetettségére gondolva csak sajnálkozhatunk efölött. Hiányérzetünket még az sem enyhíti, ha remélhetjük, hogy más, nem iskolai körülmények között feltételezhetően elő-előfordul majd a jövendő kisdiákok, kisdiákokból nagydiákokká, felnőttekké váló gyermekeink életében Fehérlófia alakja. Hiszen itt él közöttünk. Itt él, Jankovics Marcellnek köszönhetően, rajzfilmes változatában. Tudunk róla színpadi műfaj formájában - Hegedűs Géza feldolgozásában. Az Internet keresőjében tucatjával tűnik elő Fehérlófia kocsma, étterem, íjászklub, sportegyesület, gyermekszínjátszó kör, különböző cégek fantázianeveként. S olvasom, hogy a kecskeméti Katona József Gimnázium diákszínjátszó köre készül előadni egyik tanáruk átdolgozásában. 181
