Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Mikola Gyöngyi: A Kék és a Rózsaszín
Mikola Gyöngyi A Kék és a Rózsaszín (Tolnai Ottó gyermekkönyveiről) „Mert abban egyetértettünk, hogy nem szeretjük a meséket. Nekünk a csodálatos dolgokról más elképzeléseink voltak. A legcsodálatosabb az lett volna, ha minden a természetes dolgok módjára történik." (Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései, Görgey Gábor fordítása) Képeskönyvek Walter Benjamin Kitekintés a gyermekkönyvbe című elméleti írásában szembeállítja a formateremtő művészetet a gyermeki befogadás sajátosságaival, „a képzelet közege a tiszta szín, a játékba merült gyermek felhőhona, nem azonos az építkező művészek szigorú kánonával" - írja. A szín mint a „fantázia ősfemonénje" megelőzi a racionális gondolkodást, utat nyit valami számyalóbb, légiesebb, magasabb rendű szemléletnek: „Kiszínezett könyve előtt a gyerek a taoista teljesség művészetét példázza: úrrá lesz a fölszín mint csal- szín fölött, és színes szövedékek, tarka rejtekek között belép egy színpadra, ahol a mese él." (Tandori Dezső ford.) Benjamin saját gyermekkoráról szóló kisesszéi között találunk egyet, amely A színek címet viseli, és a fenti elméleti tézisek személyes illusztrációjául is szolgálhat: „Kertünkben állt egy elhagyatott, korhadt pavilon. Színes ablakai miatt szerettem. Ha üvegtől üveghez osontam odabent, átváltoztam; elszíneződtem, akár a táj, mely hol izzón lobogva, hol meg porlepetten, hol kiaszottan, hol meg dúsan zöldellve terült el az ablakban. Olyan érzés volt, mint vízfestés közben, amikor a dolgok feltárták előttem ölüket, mihelyt nedves felhővel borítottam őket. Hasonló történt a szappanbuborékokban is. Bennük lebegtem végig a szobán, és elvegyültem a gömbhéjon kavargó színek játékában, míg szét nem pattant az egész. Belevesztem a színekbe, akár az égre figyeltem, akár egy ékszerre, akár egy könyv lapjaira. A gyermek, bármely utat jár is, mindig a színek zsákmánya." (Márton László ford.) A színek és a színes fények az őket hordozó dolgoktól elválva, tértől és időtől függetlenedve, a tiszta esztétikai szemlélet dimenziójába ragadják a gyermeket. Az igazi gyerekkönyv éppen ezért színes képeskönyv, a polgári világ, a biedermeier kor terméke és lenyomata Benjamin idézett tanulmánya szerint, és mint ilyen, sokkal inkább a kézműipar és a képzőművészet birodalmába tartozik, semmint az irodaloméba. A gyerekek először színezni, rajzolni, festeni tanulnak meg, és csak jóval később írni és olvasni. A gyermeki 159
