Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Elek Tibor: „A szép dolgokat falba kell vésni, hogy meg maradjanak”
gorázásra, s hiába rohannak föl újra a toronyra, ott már sűrű és undorító köd takarja el a csillagokat, fogadja, fojtogatja, és készteti sírásra, üvöltésre őket. Az Utószó helyett című befejező fejezetből, a felnőtt elbeszélő és barátja nyolc fejezettel előbb felfüggesztett beszélgetése folytatásából derül csak ki, hogy az akkori vélekedésükkel szemben, nem valamelyik Sági, hanem a Kocsmáros lehetett a gyilkos, aki azóta eltűnt, igaz, hogy Ausztráliába készült, de az ingoványon nemigen jutott túl. Nem pusztán ennek az információnak a közlése indokolja azonban a jelen időbe való visszatérést, hanem sokkal inkább az elbeszélő (és Virág Péter) viszonyulása az egykori helyszínekhez és eseményekhez. Az is kiderül ugyanis, hogy bár sok minden megváltozott, eltűnt azóta, de a torony áll, sőt Burai J. tovább is építette néhány méterrel, sőt, még Virág Péter is segített neki olykor, nem is beszélve a Sági fiúk gyerekeiről, akik ugyanúgy lelkesednek a toronyért, „Ok is a felhők fölé akarnak menni", Burai J. pedig fel is viszi a felhők fölé őket. A torony tetején állva mindketten ismét lelkesednek, megfogadják, hogy segítik Burai J.-t a további építésben majd, az égen biztató kék fényeket látnak csillogni újra, egészen közelről, és meg vannak győződve, hogy egyszer majd ismét lejönnek onnan a kárókatonák. Tarján Tamás szerint „Az alaptörténethez képest tehát nagy fokú írói engedékenység szövi át a két »fél«-re osztott szövegtestet, az Előszó...-t és az Utószó...-t. (...) A bizakodás távlatossága illik a bemutatott (és olvasóként is leginkább megcélzott) korosztályhoz - kevésbé illik a kiépített történet önnön jellegéhez, motívumaihoz, balla- dásságához."24 Az én olvasatomban viszont a keret így teljesíti be igazán a funkcióját, ezáltal lesz a bevezető és befejező fejezet nem-Előszó és nem-Utószó (nem kerülhetett véletlenül a helyett szó a fejezetcímekbe!), hanem szerves része a regénynek, ami így az alaptörténet és az ahhoz való viszony története is (a regény címe is erre utal). Nem az ifjúságnak tett engedmény a keret, a befejezés, hiszen az a fájdalommal elegy sóvár vágy, ami megfogalmazódik benne (a kárókatonák, a csillagok, az egykori teljesség újraélése iránt), mindannyiunké, akik voltunk gyermekek. Ezzel együtt sem gondolom ugyanakkor, hogy A kárókatonák... nem ifjúsági regény. S azt is kerültem a fenti elemzésemben, hogy különböző (gyerekeknek és felnőtteknek szóló, csupán a felnőttek számára hozzáférhető) rétegeit, szintjeit különböztessem meg, ahogy a regénnyel korábban foglalkozók többsége tette. Az én olvasatomban a regény elsődleges cselekménye, motivikus-szimbolikus hálózata, kompozíciója, eszmeisége olyan harmonikusan egymást erősítő egységet alkot, ami nem rétegzetten, hanem a maga teljességével és egyidejűleg szól(hat) a kamasz és a felnőtt olvasóhoz, természetesen más-más eredménnyel. Befogadása azonban, még a személyre szabott olvasat eredményessége, teljessége (?) sem elsősorban az életkor, az ismeretek és tapasztalatok függvénye, hanem inkább a lelki függetlenségé. Öt év telik el a következő ifjúsági regény, a Sortűz egy fekete bivalyért című megjelenéséig, de a szerző, mintha csupán egy szusszanásnyi pihenőt tartott volna, ott folytatja, ahol az előzőt abbahagyta: „Elmúlt egy bitang nyár, szerettük volna minél gyorsabban elfelejteni, mert azon a nyáron megöltek valakit, akit nagyon kedveltünk." Pontosabban az itt is Tamásként említett kamasztudatú és nézőpontú elbeszélő folytatja - aki az előző regény alaptörténetét elmesélte -, zökkenőmentesen, minden változtatás nélkül, ugyanabban a közvetlen, természetes beszédmódban. Csupán a felnőttlétből visszatekintő pozíciót körvonalazó keret hiányzik, ami által a regény egy jelentésréteggel szükségszerűen szegényebbé válik. A főbb gyerekszereplők is maradtak, Szivei Sanyival, a temetőcsősz fiával kiegészülve. A helyszín is ugyanaz, de a szeptemberi iskolakezdés következtében beljebb kerülünk a faluba, a félig természeti környezetnél hangsúlyosabbá válik az iskolaudvar (ahol tanítás után a felesége hűtlenné válása miatt bánatos, bánatát rendre pálin24 Tarján Tamás i. m. 135. 155
