Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Pécsi Györgyi: „Félelem nélkül élni”
Természetesen szó sincs arról, hogy valamennyi meséje, gyerekverse beszorítható lenne a föntebb vázolt típusokba, vagy hogy gyermekeknek írt munkáiban minden esetben célszerű lenne a colour localt és az aktualitást, vagy a kisebbségi sors üzenetét keresni és kimutatni. Verseinek, meséinek egy másik jelentős vonulata például erősebben illeszkedik a klasszikus mesékhez, elsősorban a magyar népmesékhez (szegény ember - gazdag ember, a legkisebb fiú jutalma, a királylány és a mostoha, az állatok, növények eredettörténete), a magyar mondavilághoz (Lehel vezér lova; A békési báránypörkölt), illetve az ezópusi állatmesékhez (városi és falusi egér, farkas és kutya) - az életmű ezek földolgozásai, gazdag variációi révén is bekapcsolódik az egyetemes hagyományvilágba. Azonban úgy vélem, alapvetően a honosság élménye, a hagyományőrzés, a nyelvőrzés, az élmény- és életszerűség, a természetesség, a valóságtisztelet, az organikusság, a műfajok és világok közti átjárhatóság, a személyességnek és a személyes jelenlét hitelességének a koordinátái határozzák meg Kányádi Sándor gyermekmeséinek, verseinek univerzumát és világképteremtő stílusát. Még „mesemorzsái", kisebb gyermekekhez szóló rövidke meséi, számos versetűdje is (Napsugár versek), melyek a természeti jelenségeket, az idő örök körforgását örökítik meg, a honosság élményét közvetítik. Műveiben tematikailag talán nagyobb arányban jelennek meg a falusi, paraszti életformához fűződő motívumok - de ez a jelenség szintén értelmezhető azzal is, hogy első olvasói (az erdélyi gyermekek) alapvetően egy falusiasabb, föld- és természetközelibb társadalomban éltek/élnek. Ám a természethez csak virtuálisan kapcsolódó, annak teljes, összetett szépségét tapasztalatilag talán soha át nem élő, de arra vágyakozó (városi) gyermek számára is roppant vonzó és izgalmas lesz ez a világ - mert nagyon élhető és nagyon emberi. Ahogy versei, meséi bevezetnek a múltba, a hagyományokba, ahogyan tanúskodnak az egyetemes emberi erények és értékek mellett (igazság, becsület, gyakorlati okosság, furfang, tapintat, szolidaritás), írásainak másik vonulata ugyanúgy vezet és avat be a természet világába. Elsősorban a kisebb gyermekekhez szólnak azok a versetűdök, melyek a természet szépségére, erejére, örök törvényeire, az idő ciklikusságára, az évszakok természetére (a különböző tavasz-, nyár-, ősz-, télcsalogatók, -köszöntők, -búcsúztatók, illetve a mikrokozmosznak tekinthető Küküllö-kalendárium) hívják föl a figyelmet. A költő számos alkalommal írja versbe, mesébe a honos állatok, növények, virágok viselkedését, ismertet meg jellemző vagy rejtett tulajdonságaikkal (Jámbor medve, Bivalyos vers, Az okos kos, A tücsök és a kaszálógép, Vadcseresznye). A szokásos felelgetős, mondókás, bátorítós versikék szókészlete, hangulata szintén abból a környezeti világból építkezik (madárkák, háziállatok, napocska, szél, eső, hold), amellyel nap mint nap találkozik a gyermek. A könnyednek tetsző Kányádi-vers is valójában rengeteg ismeretet, „információt" közöl, már a legkisebbekkel is. Az évszaksorolókban például nem csupán a természet fordulásának jegyeit rögzítik a versek, de a gazdasági naptári rendről (mikor vetnek, aratnak, szüretelnek), a népi időjóslásról (különösen a medvés történetekben), az erdei és mezei állatok életéről is sok mindent elárulnak (a madarak, állatok mikor hozzák világra, költik ki kicsinyeiket, melyik évszakban mit esznek). A vers, a mese úgy avat be, hogy az ismeretközlő, a didaktikai szándék észrevétlen marad. Ezeknél a lírai etűdöknél is igaznak vélem, hogy az életszerűség, valósághűség és a játékosság, fantázia, képzelet tartománya könnyedén átjár egymásba. A mesélő nem megszünteti a mese teremtett valósága és a mindennapok valósága közt a határt, hanem folyamatosan átjár egyikből a másikba. Lényeges azonban, hogy a bivaly, a halacska, a medve, az őz, az egérke, a tulipán, a mogyoróbokor, a babszem - mindig valóságos bivaly, hargitai medve (és sohasem játékmaci), paszulyka stb. marad, bármennyire antropomorfizálódnak is a mese folyamán. A Világlátott egérke valóságos egérként talál vissza a mezőre, s - számos antropomorf 142
