Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Pécsi Györgyi: „Félelem nélkül élni”

román népdalokat emel be vendégszövegként, amelyeket tőle tanult. A mesés történetben a költő nemcsak személyességével hitelesíti a román-magyar együttélés példázatos voltát, de nagyon finoman átvezet saját, felnőtt költői világába is: a „bot és furulya" motívum majd a Harmat a csillagon (1964) kötet Bot és furulya versében nyeri el eszmei értelmezését- a költő számára a furulya lesz a bot is, amivel meg tudja védeni magát az emberben lakozó farkastól. A Kenyérmadár című emlékezetes meséjében hasonlóan egy meghatározó gyermekkori élményét meséli el a költő: édesapjával az erdőre mennek, s míg a szekeret megrakják, kicsapják a lovakat legelni, melyeket a kisfiúnak kellene utóbb befogni. A kisfiú azonban lovait keresve eltéved az erdőben, félelmében hol sír, hol meg énekel, szólítja, hívja a lovakat, retteg a farkasoktól, majd egy szénaboglyában talál menedéket- késő éjjel édesanyja itt talál rá. A felnőtt mese(föl)olvasó bizonnyal ráismer Kányádi Sándor egyik legismertebb, nagy ívű létbölcseleti költeményének, a Fától fáig című versének a történetmagvára, a gyermekolvasó pedig, aki fantasztikus meseként éli meg az igaz történetet, később már úgy találkozik a verssel, hogy emlékezetéből is fölismeri az elveszettség élményét.

Ezek a mese és valóság, mese és költészet közötti nagyon finom átmenetek teszik lehetővé azt, hogy ne csak általában szóljon a költő az alapvető emberi erkölcsi kérdésekről és értékekről (jó-rossz, igazság-hazugság, becsület-becstelenség, materiális és metafizikai érték stb.), hanem azt is, hogy nagyon súlyos, konkrét társadalmi kérdéseket is megfogalmazzon- a gyermekek befogadói szintjén. Verses, illetve prózai meséinek egyik vonulatának a diktatúra idején íródott darabjaiban ugyanis nyomatékosabban jelennek meg azok a dilemmák, amelyek a felnőttek életét erőteljesen átszőtték, s melyek - szükségszerűen - valamennyire átszivárogtak a gyermekek világába is. A Néma tulipán eredetmesében például a kertész arra akarja kényszeríteni virágait, hogy egyformán illatozzanak. A táltos madár csodálatos kis vadmadár hősét sem tudja a Környék Ura szolgálatába befogni - utol is éri a mesei igazságszolgáltatás, a madár csak a fáradt kapásoknak, kaszásoknak énekel, kedve szerint; a kegyetlen király soha nem hallhatja meg a Mesék meséjét. A nagy fölkelést elárulót és embertársai után spicliskedőt a közösség bünteti meg. (Itt, a Fületlen Jankóban olvasható A bánatos királylány kútja kötet talán legkíméletlenebb befejezése: „S már vitték is Akasztófasarkához, mint egy ökröt, húzták kötéllel a nyakában. De előbb még a meglévő fülét is tőből lemetszették, hogy még a másvilágon se tudjon hallgatózni.") Athallásos mesének tekinthetjük a Mátyás-napi vásár című csúfolódó tréfás verses mesét is („Megmondta az asszony / - otthon ő a császár" - a rettegett diktátornál csak felesége volt rettegettebb és nagyhatalmúbb), s talán a Krumpli-mese című szegény ember vigasztalót is. A világlátott egérke számos állatkalandja (nagyhatalmú egerek, ravasz patkányok, elkényeztetett macskák) után a városi kollégiumban igaz barátokra talál, s ekkor, az egyik fiú bakancsában végre rettegés nélkül alszik el: „Mélyen és nyugodtan. S talán először életében félelem nélkül. És azt álmodta, hogy a világon a legnagyszerűbb dolog félelem nélkül élni".

Hogy ezekben a korhoz jobban kötődő (vagy csak: köthető) mesékben fölerősödött a félelem nélküli élet, a szabadság, a szólásszabadság, a létbiztonság utáni vágy, nem eredményezte azt, hogy ezek a darabok kevésbé szólnának a gyermeki lélekhez, vagy hogy kevésbé illeszkednének a mesei hagyományvilágba. Kányádi Sándor ezúttal is a mese és a mindennapi élet világa közötti határzónán jár könnyedén: a mese, a mesei történet valamilyen módon az élet tündéri realizmussal, képzelettel, fantáziával kiegészített, meghosszabbított folytatása, de nem külön, gyermekek számára teremtett sterilizált világ. Ha a mindennapokban bizonyos értékek fölerősödnek, szükségképpen erősödnek föl a gyermeki világban, következésképpen a mesékben, versekben is (a „fölnőtt" irodalomban is hasonló történik), a Kányádi-versben azonban ezek a fölerősített emberi, erkölcsi értékek- mindig alapértékek, tehát egyetemesek, kor fölött állók.

141