Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Dromedár úr margarétát vesz
íratott egy bábjátékot, megrendezte, eljátszatta - a szereplők átirkálták, gálád módon elrontották: bolond, aki meghallgatta. Láthatták most kicsik, nagyok, hogy a főbolond én vagyok... KÖLTŐ (Félénken elősettenkedik.) Igazgató úr, elmondhatom az epilógust? SZÍNIGAZGATÓ Bánom is én... KÖLTŐ Hölgyek, urak, kofák, katonák, diákok, léhűtők! Valaha ilyen és ehhez hasonló komédiákon mulattak és épültek a csűrökben, pajtákban, elhagyott istállókban, fogadók udvarán, vásártereken egybegyűlt emberek. Lovak, csikók, borjak, tehenek, ökrök, szamarak, öszvérek közelében pergett a jó ízű, eleven szó az ódon falusi bohózat kedves bábfiguráinak ajkáról, s közben elbűvölően ártatlan trágárságok is elcsattantak. Soha ne a formát, hanem a formák velejét kérjük számon a színházon. Most olyan korban élünk, amikor a gonoszság, a tévedések, a kusza, löttyös érzelmek az otthonok legmélyére is behatolnak. Töltse meg hát a teátrumot a kalászok friss illata, s e bájos népi malackodással is küzdjünk a nagyképű semmitmondásra és gyomorforgató közönségességre ítélt posztmodem színház ellen, melynek homlokzatára már nem az a szó illik: KÖLTÉSZET, hanem az, hogy SZÓMESZÁRSZÉK, vagy inkább az, hogy TÉBOLYDA. Üdvözöljük bábszínházunkban Dromedár urat, az andalúz Don Cristóbal unokaöccsét, a párizsi Monsieur Guignol fivérét és a bergamói Arlecchino nagybátyját - Dromedár urat, akiben a színjátszás legősibb lényege él tovább... Szívetekben éles, tiszta fuvolafutamként csendüljön meg Federico García Lorca gyönyörűséges neve, hisz' játékunkat rá emlékezve, az ő tiszteletére adtuk elő. Az ő nyitottszeműen éber és igaz verseiben és drámáiban a szépség és a borzalom, a kimondhatatlan és a visszataszító a legizzóbb öröm közepette él együtt és csap össze. Nem ismerte őt senki. Nem. De mi daloljuk. Derítjük glóriába arcéle gráciáját. Tudása érettségét dalunkkal dicsőítjük, mert ábrándja halál volt, a halál szájaíze, s vitézlő vígságára köddel vonult a bánat. Soká születik párja - tán sohse jön világra ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag. Elcsukló szavainkkal siratunk, délceg fenség - a gyászos szél örökké reszket az olajfák közt. Az előadásnak vége, menjetek békével - de mielőtt felcihelődtök, verdessétek össze szép ütemesen a tenyereiteket! Függöny 99
