Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Dromedár úr margarétát vesz
DROMEDÁR ÚR És kié az az öt kalap az erkélyek alatt? MARGARÉTA A szél fújta le a kocsmából hazadülöngélő részegek fejéről. ANYUCI Margaréétaaaa! Itt az orvos. MARGARÉTA Jaj! Az orvos. Jaj, jaj, jaj, jaj, a hasikám! ANYUCI Gonosz ember, hitvány kutya. Mindez miattad van, Dromedár. Most aztán ide minden pénzedet. MARGARÉTA Az utolsó vasig. Jaj, jaj, jaj! (Kimennek.) SZÍNIGAZGATÓ Dromedár! DROMEDÁR ÚR Mi az már megint? SZÍNIGAZGATÓ Jöjjön azonnal, Margaréta beteg. DROMEDÁR ÚR Mi baja? SZÍNIGAZGATÓ Szül. DROMEDÁR ÚR Szüüüüüül? SZÍNIGAZGATÓ Öt gyereke lett. DROMEDÁR ÚR Megállj, Margaréta! Ezért megfizetsz. Gonosz némber. Pedig mennyi pénzembe kerültél! Irgum-burgum, bimm, bamm, bumm. (Margaréta a színfalak mögött kiabál.) DROMEDÁR ÚR Ki a gyerekek apja? ANYUCI Te vagy, te vagy, te vagy. DROMEDÁR ÚR De hát én... (Ráhúz egyet Anyucira.) Ki a gyerekek apja? ANYUCI Te vagy, te vagy, te vagy. (Újabb ütés. Bent Margaréta szülés közben sikoltozik.) SZÍNIGAZGATÓ Most születik a hatodik. DROMEDÁR ÚR Ki az apja a hatodiknak? ANYUCI Te vagy. (Ütés.) DROMEDÁR ÚR Ki az apja? ANYUCI Te vagy, csakis te. (Ütés.) Te vagy, te vagy, te vagy, te vagy. (Ájultan hull a paravánra.) DROMEDÁR ÚR Elnyúltál, gaz vénasszony, mint a döglött légy. Most majd megtudom, ki az apjuk ezeknek a kölköknek. Lesz nemulass, lesz nyakleves. (Indul kifelé.) ANYUCI (Felemeli a fejét.) Te vagy, te vagy, te vagy, te vagy. Beee-ee-ee! (Kiölti a nyelvét.) DROMEDÁR (Visszafordul, és jó nagyot húz Anyucira.) Pukkadj meg! ANYUCI (Hatalmas durranással, akár egy léggömb, szétpukkan. Sűrű fekete füst támad a helyén.) DROMEDÁR ÚR Na, ezt elvitte az ördög! A holtak háza a holdban tárul. A vizek ajtajához a legkisebb kéz sem érhet. (Kimegy, és visszajön Margarétával.) Most azt kellene mondanom neked: „Nesze... nesze... te utolsó...", és közben el kéne, hogy verjelek, mint a kétfenekű dobot. De nem visz rá a lélek. Pénzen vettelek, mint valami igásbarmot. Megérdemeltem, hogy felszarvazz. Öledben vad gyökerek viaskodnak, az ajkad elmosódott pirkadat, s nyoszolyád langyos rózsái alatt jajgatva várnak sorukra a holtak. MARGARÉTA Bocsáss meg! SZÍNIGAZGATÓ (Kidugja fejét a paraván mögül.) Na, ebből elég! Hazugság, szemenszedett hazugság! A velejéig züllött, alávaló Dromedártól, aki pénzen vett magának feleséget, Margaréta soha nem kérhet bocsánatot. Inkább meg kellene, hogy fojtsa, vagy böllérkést kéne vágnia a rusnya potrohába, nem bocsánatot kérni tőle! (Megfogja a bábukat, és felmutatja a közönségnek.) Volt egyszer egy bábdirektor, 98
